Megjelenés dátuma: 2012. október 5.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=77bs_okotown.xml]
A svájci srácok tavalyi nagy sikerű albuma (Up In The Sky) után idén máris kiadták az új lemezüket, egy kis önismétléssel, de ugyanolyan remek dallamokkal, és egy nagyon szépen felépített utazással a koponyánk körül.
A Follow the Rain szépen megnyitja az albumot, elindulunk Oko Town felé, követjük az esőt egy olyan helyre, ahol végre újra látjuk a napot. A Planet Earthben megköszönjük az Anyaföldnek, hogy vigyázott ránk és, hogy láthattuk a világot. Természetesen erről az albumról sem maradhatnak le a popkult utalások - lásd Kirk kapitány vagy James Bond a következő számban (Wake Me Up) - amiben alvás közben megmentjük a világot, ebben a számban még a hangszereket is tökéletesen használják fel a dallamokhoz, ezt nem lehet nem szeretni. A Low on Air-t már az album előtt kiadták, akkor még nem tudtunk vele nagyon mit kezdeni, hiszen nem a megszokott 77 hangzása volt, de itt tökéletesen működik, mert a gürcölésben mindenki elfárad egyszer, és nem bírja levegővel, ezért megpihenünk a kertben (Garden), ami az album legszebb száma ráadásul az Angel mellett.
Az album címadója, az Oko Town a legőrültebb szám az albumon, az ukulele remek hangulatot ad, és mivel Ben Royt legyőztük, mindenki boldog, de már nem vagyunk bohócok (Clown), ami a múltat mutatja meg, hogy milyenek is voltunk fiatalon, és mennyire boldoggá akartunk tenni valakit, de ehhez egy angyal kell (Angel), akire mindenkinek minél hamarabb szüksége van. A kereső (Seeker) nyitódallamai picit az AG Silverre emlékeztetnek, de lehet, hogy csak azért mert én is mindenben keresek valamit, mint mindenki más. És ezért is akarunk indiánok lenni (Indian), mert ha messzire kerültünk az otthonunktól, haza tudnánk találni, és nem kéne sokat keresni a hazautat. A szivárvány (Rainbow) végén aranyat találunk, ami itt az otthont jelenti, de mivel messze kerültünk onnan, nehéz lesz a hazaút, sok harccal (Gladiator) és tragédiával (Johnny) fogunk találkozni, de miután bejártuk a világot, év végére haza kell mennünk, mert mindenki ott vár ránk (Gotta Get Home).
Lehet, hogy picit metának tűnik az album, de egyszerű a mondandója: Minden tettünkért mi vagyunk a felelősek, de ha bízunk magunkban, akkor nincs olyan feladat, amit ne tudnánk megoldani.
Már elmondtam párszor, de egyszerűen olyan jól összehangolták a dallamokat és a szöveget, hogy csak 1-2 helyen tudok belekötni: például a Johnny-t ki kellett volna venni, nem illik bele a képbe, talán egy másik téma jobb lett volna ide. Egyébként az albumon mind a négy testvérnek van egy saját száma, amiben ő énekel, plusz, minden számot együtt írtak, itt nincs igazán frontember.
Egy szónak is száz a vége, meseszép albummal lepett meg minket a 77 bombay street, nem véletlenül nézem már a turnédátumokat, mert ezt élőben is muszáj hallani.
4,5/5