Közel két hete gondolkozom rajta, hogyan is lehetne megírni ezt a beszámolót... Alapvetően az a gond, hogy ha szabadjára engedem a fangirl-t, akkor tele lesz nagybetűs kiemelésekkel és felkiáltójelek tömegével. Azt ugye annyira nem kéne. De akkor mégis, hogyan lehetne szavakba önteni, mennyire felejthetetlen volt ez a koncert? Még most sem tudom, szóval csak elmesélem, aztán a végén vagy átjön valamennyire, vagy nem, meglátjuk. Egyet viszont (majdnem) biztosra mondhatok: megismételhetetlen élmény volt. Na nem mintha úgy gondolnám, soha többet nem jutok el egy Shinedown bulira (nagyon remélem, hogy minél hamarabb!!), de hogy ezt megértsétek, jobb, ha az elején kezdem.
Szóval még valamikor nyáron fedeztük fel, hogy a a banda európai koncertkörútra indul az Amaryllis-szel. Persze hozzánk nem jönnek, míly meglepő... Szóval elkezdtünk gondolkozni, keletre vagy nyugatra utazzunk miattuk. Végül Prága nyert, mert pár nappal korábban egy másik nagy kedvenc, a Kopek is fellépett ott (majd erről is beszámolunk). Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy az alapvetően stadionokban koncertező Shinedown Prágában egy - pár száz fő befogadására alkalmas - Lucerna Music Bar nevű helyen fog zenélni. WTF? Én kicsit meg is ijedtem, hogy ez valami cover banda lesz... Főleg, mikor kiderült, hogy mennyire elérhető áron adják a jegyeket (kb. 4600 Ft volt átszámolva), és ennek ellenére nem fogytak el egy nap alatt. De hát ott volt a koncertprogramjukban feketén-fehéren, hogy ők akkor ott lesznek, szóval leszerveztük a szállást, az utazást, megvettük a jegyeket és tűkön ülve vártuk az indulást.
A Shinedwon két előzenekart hozott magával, a brit Exit Ten-t, és a kanadai Redlight King-et. Előbbit nem láttuk, utóbbi nem volt nagy durranás, ennyi bőven elég lesz róluk. Mesélek inkább pár szót a helyről. A Lucerna Prága belvárosában található, a Vencel térről nyíló egyik utcában. 2 szintes, a felső olyan, mint egy karzat a színházakban, félkörívben körbeveszi a színpadot. Ezen az estén zsúfolásig megtelt, saccra olyan 3-400 emberrel. Szóval tényleg kicsi. De ez volt az egyik tényező, ami miatt olyan hihetetlenül jó volt ez a koncert. Olyan, mint amikor egy több (tíz)ezres arénakoncerten az első 5 sorban állsz, a legnagyobb rajongók között, körös-körül az összes kéz a levegőben, a tombolás egy percig sem szünetel. De nem, mégsem, mert ez annál sokkal “intimebb” volt: a zenekar karnyújtásnyira, egy kb. 10 m2-es színpadon, és az egész nézőtér belátható. Nem mindennapi élmény egy ilyen buli, főleg ha az egyik kedvenc bandádat hallgatod egy ilyen közönség részeként.
És a Shinedown igazán odatette magát nekünk. Az Enemies-zel nyitottak (ezt a fogadást megnyertem, hehe), de olyan izmosan, hogy csak pislogtam: Brent (Smith, énekes) felpattant a színpad elején lévő hangszórókra, és előredőlve, teli torokból üvölteni kezdett. Alig ment le az első szám, és már tudtam: ez hatalmas koncert lesz. És ahogy egyre jobban haladtunk előre, az lett a meggyőződésem, hogy ezt a bulit a banda sem fogja egyhamar elfelejteni. Nem csak azért, mert Brent többször elmondta, mennyire örülnek, hogy végre eljutottak ide, már régóta tervezték és megtiszteltetés, hogy itt lehetnek, hanem mert a szavakat tettekkel is bizonyították: mindent beleadtak, szinte együtt éltek a közönséggel, akik rendkívül hálásan fogadtak minden dalt, minden szólót, és szinte végig együtt énekelték a számokat. Aztán valahol a koncert közepén Brent mondott pár szót a bandáról, az új albumról, és volt egy mondata, amivel szerintem mindenkit megérintett:
Lemezbemutató koncert ide vagy oda, bőven játszottak dalokat az előző, Sound of Madness című korongról is, és bevallom őszintén, akármennyire szeretem az Amaryllist, a legjobban mégis az If You Only Knew-nak örültem – persze ha nem számítjuk a Simple Man-t. Ami azt illeti, a közönség is ezt fogadta a legnagyobb tombolással. De tegyük hozzá, hogy ha akár egyszer is hallottad ezt a dalt, ezen kicsit sem lepődsz meg... Brent pedig nem volt önző, a refrént átengedte a rajongóknak – szerintem még a szomszéd utcában is hallották.You see, rock'n'roll is not a genre of music. Rock'n'roll is a way of life.
Egyetlen bánatom, hogy a show elég rövidre sikerült, egy és negyed órát játszottak, pedig én reggelig elhallgattam volna őket. Meg is fordult a fejemben, hogy megyek utánuk és megnézem őket az összes európai helyszínen... Kicsit vígasztal, hogy megígérték, hamarosan jönnek újra. Reméljük, akkor ezt a Magyarország nevű porfészket is útba ejtik.
