[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=mtr16.xml]
A július csendesen eltelt, két nagyobb felfedezése egy új folk-rock banda (Dry The River) és egy másik fiatal együttes, akik a Two Door Cinema Club-hoz hasonló zenét nyomnak (Walk The Moon), őket is megtaláljátok a listában. Nagy keménykedésre ne számítsatok, ez a nyár és a könnyed zenék időszaka, szóval sok indie-t és némi hard rockot találtok majd a playerben.
1. Follow The Leader – Sloan (The Double Cross, 2011)
A Sloan egy kanadai alterrock banda, ez a 10. albumuk, a fennállásuk 20. évfordulója alkalmától jelent meg. Kicsit még bizonytalan vagyok a lemezt illetően, az eleje kimondottan bejövős, de a második felére eléggé leül. Meglátjuk, adok még neki pár hallgatást.
2. All About Time – Tim Booth (Love Life, 2011)
Tim Booth második albuma eléggé felejthető, de ez a dal magasan kiemelkedik rajta – a refrénje annyira fülbemászó, hogy már másodszorra együtt énekeltem Timmel.
3. Out Of My Head – Theory of a Deadman (The Truth Is…, 2011)
Nos, a ToaD új albuma sajnos elég nagy csalódást okozott, főleg annak tükrében, hogy az előző lemezüket mennyire szeretem… sokat vártam ettől. Egyetlen egy számot tudok róla kiemelni, ez nagyon tetszik, de a többi sokadik hallgatásra is totál semmilyen.
4. New Ceremony – Dry the River (single, 2011)
Nagyon úgy fest, hogy a Dry the River lesz az új kedvenc folk-rock bandám. Az NME szerint 2011 egyik legjobb új együttese, annyira frissek, hogy még csak 2 EP jelent meg tőlük, és összesen 7-8 számuk van. Nagyon kíváncsian várom a debütalbumot! Ha tetszik ez a dal, a weboldalukon még meghallgathattok párat.
5. Headlong Into The Abyss – We Are Augustines (Rise Ye Sunken Ships, 2011)
A Young the Giant-hez hasonlóan ez is egy ingyenes single of the week volt az iTunes store-ban pár héttel ezelőtt. Azóta azt album is megjelent, még nem volt időm rendesen végighallgatni, de ez a dal több, mint bíztató.
6. Replica – Big Talk (Big Talk, 2011)
Igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez az album egy újabb The Killers tag, Ronnie Vannucci dobos szóló projektje. Nos, hogy úgy mondjam, erre kár volt időt pazarolni… A Replica azért tetszik, mert megcsillan benne némi Killers, de jobb lenne, ha Vannucci inkább a bandára koncentrálna.
7. This Moment – Busby Marou (Busby Marou, 2011)
A fiatal ausztrál pianorock banda eddigi mérlege egy EP és ez a debütalbum. 1-2 hallgatás után ez a dal emelkedik ki rajta, de kap még nálam lehetőséget.
8. Effigy – Sounds Under Radio (Where My Communist Heart Meets My Capitalist Mind, 2011)
Bevallom, filóztam egy darabig, hogy írok erről az albumról. Kicsit prog rockos a hangzásuk, néhol a Muse-ra emlékeztet, és tényleg egész karakteres stílusuk van, csak nekem picit valami hiányzik. De ettől függetlenül van pár számuk, ami tetszik, köztük az Effigy.
9. Anna Sun – Walk The Moon (I Want! I Want!, 2010)
A Walk The Moon-t is az NME-nek köszönhetően találtam, ők ajánlották ezt a fiatal indie együttest a Two Door Cinema Club rajongóinak. Itt-ott tényleg hasonlóak, például az a dal, amit most ide választottam, de azért van nekik saját stílusuk, érdemes meghallgatni az albumot.
10. Lost – Redeem (999, 2011)
Az album címe és borítója keményebb zenét sejtetett, ezért eléggé meglepődtem a dallamos hard rock hallatán. A műfaj rajongóinak kimondottan tudom ajánlani ezt a lemezt.