Megjelenés dátuma: 2010. november 24.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=the_sonics.xml]
Mi az eredménye annak, ha alaposabban szétnézek az iTunes-omban? Na jó, általában ezzel csak a kukát telítem… De néha, mint most is, találok valami annyira jót, hogy én is ledöbbenek rajta. Nem tudom, mikor került ez az album a lejátszómba, de valószínűleg azért nem hallgattam bele, mert a borítót rendesen elcseszték – egy sokadvonalbeli hard rock bandát sejtetett. Pedig!
És alapesetben nem is nagyon írnék egy olyan EP-ről, amin négy stúdió és négy élő felvétel van, de most figyeljetek: ez az együttes 1965-ben adta ki debütáló lemezét!! Az egyik első garage rock banda volt, a punk előfutára, és bár az eredeti felállás három album után 1967-68 körül feloszlott, mégis, meghatározóvá tudtak válni az utódok számára. A White Stripes például őket nevezi az egyik olyan együttesnek, akik a legnagyobb hatással voltak a zenéjükre, az Eagles of Death Metal ugyanezt le sem tagadhatná, és még sorolhatnám, hány későbbi rockzenei ikon nyilatkozott róluk a legelismerőbb szavakkal.
Dióhéjban még annyit, hogy a The Sonics a feloszlása utáni évtizedekben időnként összeállt koncertezni, kiadtak számos válogatáslemezt, de vadiúj számokkal évtizedek óta nem jelentkeztek. Ez azért nem semmi, ugye? Szóval ez a kislemez 4 új stúdiófelvétellel nyit, és már a legelső is olyan, hogy a nyers ereje leviszi a hajadat. Ez az a lázadó, dühös rock’n roll, ami a 60-as évek együtteseinek sajátja, ez a semmivel össze nem téveszthető gitártempó és csörömpölő dob, az az ösztönökre ható zene, amit a későbbi évtizedek bandái közül csak nagyon-nagyon kevesen tudtak utolérni. Szóval 4 új szám, aztán jön 4 élő felvétel, az együttes első két lemezének legsikeresebb számai.
Van valami egészen lenyűgöző ebben az EP-ben, ahogy a 60-as évek és napjaink rockzenéjét állítja egymás mellé. Mert bár látszólag a hangzás nem változott, mégis, sokadik hallgatásra felfedezhető, hogy ezekben az új dalokban egész kis történelem van: a régi és azóta sokat csiszolódott garage rock, a korai punk, az AC/DC heavy metalja, és a mai napig is alapkőnek számító hard rock. Összességében ez a kislemez, és főleg a 4 új felvétel megtette a hatását – a reménybeli következő lemezük az egyik legjobban várt albummá lépett elő a képzeletbeli listámon.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]
