Megjelenés dátuma: 2010. július 30.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=stone_parade.xml]
Mint minden újdonságra fogékony zenerajongónak, nekem is megvannak azok a „hívószavak”, amelyek láttán egy percig sem tétovázok, hogy belehallgassak-e egy ismeretlen albumba. Ilyenek például stílusban az indie, a new wave, a hard rock, vagy származási helyet illetően Kanada, Írország – és mostanában Ausztrália. Mert a kenguruk földje az utóbbi pár évben olyan zenekarokat termelt ki magából, mint mondjuk a Wolfmother, a The Butterfly Effect, illetve a Dead Letter Circus, csak hogy a kedvenceimet említsem. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a Stone Parade is onnan származik. Szóval lecsaptam rá, belehallgattam, és ismét nem kellett csalódnom.
Az együttes eddigi mérlege egy album, egy EP és két single, és bár hazájukon kívül szerintem gyakorlatilag ismeretlenek, megint csak azt kell mondanom, hogy remélem, nem sokáig! Második lemezükkel ugyanis olyan érett anyagot tettek le az asztalra, hogy muszáj rájuk odafigyelni. Gitárokban néha hasonlítanak a The Butterfly Effect-hez, de a számaik mondhatni földhöz ragadtabbak, olyan értelemben, hogy a dallamok is legalább akkora hangsúlyt kapnak. Kedvencem az albumon a Mr. Spaceman és a Desert Rain, de meg kell mondjam, kiváló a Black Dove White Heart, a címadó Stratosphere és a Young Blood is. Az albumnyitó Paranoia valahogy kilóg a többi szám közül, de a gitárjaival meggyőzött (ehhez készült egy elég beteg klip, itt megnézhetitek). Ja, és ki kell emelnem még a csodaszép albumzáró August Tide-ot, ami olyan hangulatot áraszt és úgy játszik a ritmusokkal, hogy az ember elolvad tőle.
Hosszú ideje nem varázsolt már úgy el egy album, mint ez – visszanézve áprilisban adtam utoljára öt csillagos értékelést. Mert igen, a Stratosphere csont nélkül megkapja. Remélem, ti is szeretni fogjátok!
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]