Megjelenés dátuma: 2010. augusztus 3.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=house_of_heroes.xml]
A House Of Heroest az előző albumuk megjelenésekor fedeztem fel magamnak, aztán – mivel tetszett amit hallottam - kicsit utánakutakodtam a régebbi munkásságuknak is. Egy-egy számukkal szerepeltek már korábban is a blogon, többek közt a nyári RockRelease-en. Szeretem a játékosságukat, és azt, hogy meg tudnak lepni. Hadd mutassam meg, mire gondolok: két régebbi kedvenc: Angels In Top Hats (Say No More 2006) és In The Valley Of The Dying Sun (The End Is Not The End 2008).
Mindez csak azért, hogy érzékeltessem, valami ilyesmit vártam a Suburba-tól. Sőt, többet, mert az előző albumnak a hossza kicsit a rovására ment (nem, és nem kéne 15-16 számos albumokat kiadni!), a Suburba viszont a maga 12 számával azzal kecsegtetett, hogy töményebben tudja hozni az előző minőségét. Nos, nem. Sajnos ez nem jött össze.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz az album, mert nem az. Csak sajnos kicsit fantáziátlan, amolyan jó iparosmunka. Nincsenek rajta olyan kiugró slágerek, mint az előző korongon. A So Far Away volt az első dal, ami meg tudott fogni, ez viszont már a 4. a lemezen. Aztán az ezt követő God Save The Foolish Kings végre egy tipikus House Of Heroes dal, ez kimondottan tetszik, a másik ilyen a Disappear. Van még egy nagyon szép lassú szám, a Salt In The Sea, és… nagyjából ennyi.
Szóval én azért ennél többet vártam, főleg hogy a fent említett játékosság csak morzsákban lelhető fel a korongon. Nekem ez így kevés. Nos, ez van, várjuk a következőt, hátha… Addig pedig, aki nem ismerné őket, annak melegen ajánlom az előző két lemezt bepróbálásra.
Cat szerint: [rating:3.5]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]