Megjelenés dátuma: 2009. november 10.
Tracklist:
“Notion”
“Be Somebody”
“Taper Jean Girl”
“My Party”
“Molly’s Chambers”
“Red Morning Light”
“Fans”
“California Waiting”
“Milk”
“Closer”
“Crawl”
“Four Kicks”
“Charmer”
“Sex on Fire”
“The Bucket”
“On Call”
“Cold Desert”
“Use Somebody”
“Slow Night, So Long”
“Knocked Up”
“Manhattan”
“Black Thumbnail”
Bevallom, ritka elfogult vagyok, mert egész egyszerűen imádom ezt a bandát. Talán nem is nekem kéne írnom róluk, de sebaj a blog eddig sem az objektivitásáról volt híres :) Mindenesetre számomra ez a másfél óra tömény élvezetet jelent – úgy egy hete láttam először a felvételt, azóta négyszer néztem meg, és egy pillanatig sem találtam unalmasnak. Sőt, minden alkalommal legszívesebben azonnal elölről kezdtem volna.
Érdekes amúgy, hogy ennél minimalistább látványelemmel bíró koncertet nem gyakran látni mostanság. Némi kivetítő, meg reflektor, azt jónapot. De tényleg, minek ide sallang, ezek a dalok nem igényelnek sem tűzijátékot, sem csillaghullást. Említésre méltó viszont az a szépia-hatású megvilágítás, ami az egész koncertet uralja – na, ezt nagyon eltalálták, eszméletlen jól passzol a számok hangulatához.
Tehát semmi nem vonja el a figyelmet a zenéről. Amikor először hallgattam, már az elején ledöbbentem azon, hogy mennyire gyönyörűen szólnak a dalok élőben is. Tényleg olyan, mintha CD-ről hallgatná őket az ember – nincs rögtönzés, nincsenek áthangszerelt számok. Azt kapja a közönség amiért jött, olyan formában, ahogy szereti, minden riff, minden hang a helyén van. Aztán nem sokkal később azon koppant le az állam, hogy az énekes, Caleb Followill koncerten is ugyanolyan lúdbőröztető, ugyanolyan hatásos - egyszerűen hihetetlen, milyen hangja van ennek a pasinak. Próbáltam már én ezt fejtegetni a fent említett albumismertetőben, de szavakkal tényleg nem lehet leírni, hallani kell.
Ami a közönséget illeti, nos, ennél jobbat nem is kívánhat magának egy együttes. A 18 ezer rajongó végig tombolta, táncolta, énekelte a másfél órát. Amikor az ülőhelyek felé téved a kamera, ott is azt látni, hogy az emberek állva tapsolnak és énekelnek. Ezt nevezem én hangulatnak! A népszerűbb dalokat, úgy mint például Closer, Charmer, Use Somebody, persze nagyobb ováció fogadta, és amikor a kedvencem, a Sex on Fire megszólalt… nos, ott szabályosan megvadult a közönség. Úgy látszik, nem vagyok egyedül ezzel a rajongással.
Mi a KoL titka? Még mindig, ennyi idő után sem tudok rájönni. Minimál díszletek között adnak egy „minimál” koncertet, és az emberek megőrülnek értük. Rendkívül szimpatikus volt az a szerénység is, ahogy a dalokat eljátszották, mindenféle ugrabugra és magamutogatás nélkül. Caleb pár szóban megköszönte a rajongók támogatását, és megjegyezte, hogy ingyenes koncerteket kellene adniuk; valahogy az az érzésem, hogy nem viccelt. Ezek a fiúk ugyanis nyilvánvalóan a zene szeretete miatt játszanak. Ami engem illet, akár pénzért akár ingyen ha elérhető távolságba kerül egy koncertjük a közeljövőben, én biztos ott leszek. Egy ilyen bulit nem lehet kihagyni.
"Everyone, get home safe, have a drink on me, we’re Kings of Leon"Rajongóknak kötelező ez a DVD, aki pedig még nem ismerné őket, csak bíztatni tudom, hogy kezdjen ezzel. Remek válogatás a banda 4 lemezének legjobb dalaiból, fantasztikus előadásban. Egyszerűen átjön minden. Még a megfejtésre váró titok is.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:5.0]
