Eljött ez a nap is: ma fél éves a blog. Szóval két szó: Köszönjük nektek!

Hamarosan érkezik egy poszt a látogatási statisztikáinkról is, de előtte engedjetek meg egy kis meglepetést: úgy döntöttünk, hogy összeállítunk egy listát arról, hogy melyek a kedvenc albumaink. Nem a legjobbak, nem a legkorszakalkotóbbak, hanem azok, amiket bármikor be tudunk tenni a lejátszóba, és rongyosra hallgatni.

Először én nyitok, de Cat is közli hamarosan a listáját. Amit tudni kell róla, hogy nagyon megszenvedtem az elkészítésével, de hát tegye a szívére a kezét, aki a rengeteg zseniális albumból ki tudna választani 5 kedvencet. Így is olyan nevek maradtak le a listáról mint a Simple Plan, a Nightwish, a Red Hot Chili Peppers vagy mondjuk a Soundgarden. De sikerült, és íme az eredmény:

5. Bon Jovi: Have a Nice Day

Érdekes, hogy az amúgy általam nagyra tartott Bon Jovitól egy viszonylag friss, 2005-ös albumot választottam - de muszáj volt, ugyanis ez volt az a lemez, aminek köszönhetően újra elkezdett érdekelni a zenéjük. Egyszerűen profin, a banda szokásos stílusjegyeire van felépítve az egész, a kezdődal pedig szerintem az évtized legjobb dalai között szerepel. Azt ugyan tudjuk azóta, hogy a feltámadás nem sikerült az együttesnek, de ez nem kisebbíti a lemez érdemeit.

4. Explosions in the Sky: Earth is not a Cold Dead Place

A negyedik helyre egy instrumentális poszt-rock album került, az Explosions in the Sky legjobb albuma. Ugyan maga a lemez nem hosszú a maga 45 percével, és mindössze 5 számot tartalmaz, de azok olyan zseniálisan megkomponáltak, olyan profin felépítettek, hogy mindet remekműnek kell tekintenem. A 8-10 perces dalok mindegyikében megtalálható az a mini-katarzis, ami miatt érdemes zenét hallgatni. Lehet, hogy a Friday Night Lights miatt is bennem van egy ilyen hatás - nem titok, hogy a sorozat zeneszerzői bőven merítettek az együttes zenéjéből.

3. Green Day: American Idiot

A kaliforniai punkzene királyai is mára az elfeledettség homályába burkolóznának, mindössze néhány rajongó venné elő a Dookie-t vagy a Nimrod című albumukat, ha nem jön az American Idiot. 2004-ben az együttes akkorát robbant a rockoperának álcázott lemezzel, hogy azt senki se gondolta volna. Tavaly ugyan megpróbálták megismételni a sikerét, de ez messze nem jött össze - nem is csodálom, ezt még leutánozni se lehet.

2. Disturbed: Ten Thousand Fists

Az itthon kevésbé ismert, eleinte nu metált, mostanában inkább alternatív metált játszó együttes a harmadik albumára forrott ki igazán, és 14 olyan kőkemény, erőtől duzzadó számot válogattak össze a lemezre, amivel végképp feltették magukra a térképre. Aki egy kicsit is szereti a Korn vagy a Slipknot stílusát, mindenképpen ajánlott bepróbálnia legalább ezt az albumot az együttestől, aki pedig ismeri őket, remélem egyetért, hogy mindenképp ott a helyük a listámon.

És végül az első...

1. Pink Floyd: Wish You Were Here

Sokszor elmondtam már, hogy a Pink Floyd a kedvenc együtteseim közé tartozik, egyszerűen olyan örökséget hagytak ránk a mostanra már nagypapákká öregedett egykori fiúk, ami mellett nem szabad elmenni. Ugyan a mai napig nem értem, hogy miért pont a Dark Side of the Moon lett hatalmas kultuszzene Amerikában, de a The Wall vagy az Animals mind-mind egyszerűen zseniális albumok. Én mégis a Wish You Were Here-t választottam, egyrészt mert ezen található az együttes egyik legjobb (és legnépszerűbb száma), a címadó dal, vagy a két részre bontott, 25 perces Shine On You Crazy Diamond is. Egyszerűen zseniális. A kedvenc albumom.