Itt az ideje összevetni az idei albumokat és kiválasztani belőlük a kedvenceket.
A zenével ugye valahogy úgy van az ember, hogy van, ami elsőre megfogja, van, amit lassabban szeret meg – de általánosan érvényes, hogy idő, mire eldől, melyik marad meg rendszeresen hallgatottnak és melyik merül feledésbe. Nos, a most következő tíz album számomra az év legjobb termése, azok, melyeket bármikor, bármilyen mennyiségben, többnyire elejétől a végéig élvezettel hallgatok.
A blog rendszeres látogatóinak nem hiszem, hogy túl nagy meglepetés lesz a listám, maximum a sorrendet illetően. Mindegyik albumról olvasható ismertető a Rockonlelkeken (a borítóra klikkelve el is érhető az írás), de hát ez logikus, ami tetszik nekünk, arról írunk. És ha már itt tartunk, szeretnék valamit ismét leszögezni, ami rendszeresen előkerül velünk kapcsolatban: mi nem vagyunk kritikusok. Azok a hallgatók (rajongók) vagyunk, akiknek ezek a lemezek készülnek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a lista szigorúan szubjektív és nem kíván semmilyen kritikai irányvonalnak vagy éppen aktuális divatnak megfelelni.
Szóval lássuk, mely albumok tetszettek nekem idén a legjobban, és kommentben jöhetnek a ti kedvenceitek.
| 10. The Queen Killing Kings: Tidal Eyes | |
 |
Nincsenek benne gitárok?! Nos, az indie rock műfajba sok minden belefér, olyan együttes is, amelyik billentyűsökkel váltja ki a gitárokat, és számomra is furcsa, de bevallom, őket hallgatva nincsen hiányérzetem. Nekem az év egyik legkellemesebb meglepetése ez az album, ugyanakkor megértem a vonakodókat (nincsenek benne gitárok!). De higgyétek el, megéri egy próbát tenni velük. |
| 9. Gossip: Music For Men | |
 |
És ha már a meglepetéseknél tartunk: hogy kerül a listámra egy olyan banda, amelyiknek női énekese van?! A helyzet az, hogy Beth Ditto egy tökös csaj, ez legkésőbb az album második számánál egyértelművé válik. A Music For Men pedig attól válik nyerővé, hogy önfeledt, bulis hangulatot teremt és táncra csábít. Kell ennél több? |
| 8. Lynyrd Skynyrd: God & Guns | |
 |
Bő 40 évvel és 20 albummal a háta mögött a Lynyrd Skynyrd még mindig él, és micsoda lemezt raktak össze nekünk idén! Klasszikus southern rock a létező legjobb fajtából. Hogy az albumismertető alatti egyik kommentből idézzek: „Elő a bőrkabátot, fel a napszemüveget, motort izzít és irány a szabadság hangulata van”. Azt hiszem, nem is lehetne ennél jobban összefoglalni. |
| 7. The [New] Shining: Hedges Against The Night | |
 |
És íme egy alig 2 éves, mondhatni ismeretlen, európai – konkrétan holland – zenekar, akik amerikai bandákat megszégyenítően remek albumot tettek le az asztalra. Rengeteg, rengeteg gitár és csodás dallamok jellemzik ezt a lemezt, nem is kívánhatna ennél többet egy igazi rockrajongó. Hatalmas arénákat, több tízezres tömeget és világhírt kívánok nekik, mert tényleg megérdemlik. |
| 6. Lórien: Esque | |
 |
Teljesen érthetetlen számomra, hogy lehet az, hogy erre a lemezre a februári megjelenése óta szinte senki nem figyelt fel? Néhány kisebb zenei oldaltól eltekintve sehol sincs írás róla, pedig hát nem lehet eleget dicsérni. Arról nem is szólva, hogy manapság eléggé szűkében vagyunk az olyan együtteseknek, akik valami egyedi hangzást tudnak vinni a zenéjükbe. És nem csak az általam sokat emlegetett Sowing Bad Seeds érdeme, hogy felkerült erre a listára, számos kiváló szerzemény van még az Esque-n. |
| 5. Muse: The Resistance | |
 |
Az év egyik legjobban várt albumában szerencsére nem kellett csalódnunk. A Muse ismét bebizonyította, hogy megérdemelt helye van a mainstream rock élvonalában. Saját bevallásuk szerint Orwell 1984-e ihlette az albumot és valóban az utópisztikus érzés végig fellelhető a dalokban. Ennek ellenére ez a lemez szerintem lényegesen könnyebben befogadható a korábbiaknál, úgyhogy jó kiindulópont lehet mindenkinek, aki még csak most ismerkedik a zenéjükkel. |
| 4. The Answer: Everyday Demons | |
 |
Mit is írhatnék még erről a lemezről? Az egyik első albumismertető volt az övék a Rockonlelkeken, és a rajongás változatlan azóta is: nem lehet elégszer megköszönni a The Answernek az Everyday Demons-t. Klasszikus rock album a javából, kiemelkedő szerzeményekkel, csodálatos gitárszólókkal. Remélem, sokan megismertétek, megszerettétek és azóta is gyakran hallgatjátok. |
| 3. Pearl Jam: Backspacer | |
 |
A grunge korszak nagy túlélője, a Pearl Jam új albuma dobogós lett nálam. Kiderült, hogy ők még mindig tudnak lenyűgöző dalokat írni és én még mindig imádom Eddie Vedder hangját – igen, még mindig a banda egyik legerősebb ütőkártyája. A Backspacer-ben nehezen lelhető fel az egységesség, de többször meghallgatva kitűnik, hogy majd’ minden számban ott vannak a grunge alapok, hol erősebben, hol halványabban, de mindenképpen nagyon szerencsés módon vegyítve a hagyományos rock elemekkel. Az eredmény pedig egy hangulatos, magával ragadó album. |
| 2. Biffy Clyro: Only Revolutions | |
 |
A Biffy Clyro új lemeze az utolsó-előtti pillanatban futott be és mindjárt a második helyre. Igen, ennyire jó ez az album, akinek még nem volt meg, mindenképp próbálja be! Minden szám megérne egy külön bekezdést, mindegyik más, és mindegyik az együttes sajátja, én legalábbis nem nagyon tudok felfedezni áthallást más bandák dalaival. Egy szó mint száz, ezek a skót fiúk nagyon tudnak valamit. |
| 1. Wolfmother – Cosmic Egg | |
 |
Őszintén szólva magam sem hittem volna hogy ez lesz a végeredmény, de tényleg nem tudok mást kihozni az év győztesének. Gondolkoztam rajta, hogyan lehetne szavakkal visszaadni, milyen hatása van ennek a zenének. Azt hiszem valami olyasmiről van szó, hogy az ember ösztönlényi mivoltára hat, és ugyanúgy működik ma is, mint 40 évvel ezelőtt. Szóval tudjuk, hogy semmi újdonságot nem hozott a Wolfmother a zenei palettára, de azért ahhoz is kell nem kis tehetség, hogy mindezt így tudják prezentálni. Mégis, a legnagyobb köszönet azért illeti a őket, mert bebizonyítják, hogy ez a fajta ős-rock egyszerűen megunhatatlan és halhatatlan. |
