Megjelenés dátuma: 2009. szeptember 15.

[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=muse.xml]

Nehéz egy olyan együttesről írni, amelyiknek ennyire megfoghatatlan, meghatározhatatlan zenéje van. Ráadásul be kell vallanom (ezt is): én még mindig barátkozó szakaszban vagyok a Muse-zal. Valószínűleg meg sem próbáltam volna jobban megismerkedni a zenéjükkel, ha nem kapok Wynonnától (köszi!!) egy számot, amibe második hallgatásra teljesen beleszerettem. És azért vártam annyira ezt az albumot, mert reméltem, lesz rajta pár ilyen, ennyire magával ragadó erejű dal.

A The Resistance az első Muse album, amit elejétől a végéig többször meghallgattam. És meg kell mondjam, minden alkalommal egyre jobb és jobb lesz. Nagyon érdekes benne, hogy teljesen különbözőek a számok, mégis valahogy egységet alkotnak. Az egész album hangulatát belengi valami éteri, futurisztikus hatás, ami már az első számban megjelenik. Az értékelésem ellenére mégsem ez fogott meg legjobban, hanem a "Resistance", ami szerintem slágernek született. A "Guiding Light" gyönyörű a gitáralapja miatt emelkedik ki számomra a többiek közül, az albumot lezáró hármas pedig egyszerűen csodaszép lett a vonós és billentyűs hangszerek bevonásával.

A végére marad az, ami kimondottan nem tetszik, mert ilyen is van.  A "United States of Eurasia" mondhatni egy az egyben Queen "nyúlás". Egész addig nem zavart különösebben a dal hangzása, míg fel nem csendült a "We Are The Champions" jellegzetes, kitörő csúcspontja. Na most, a Queen volt fiatal(abb)korom legmeghatározóbb zenekara, és az egyetlen olyan banda, amivel kapcsolatban elég érzékenyen tudom lereagálni az ilyesmit. Nade ez az én bogaram, és azzal a kis pipával az iTunes-ban könnyedén orvosolható a dolog :)

Cat szerint: [rating:4.5]

Bruzsy szerint: [rating:4.5]