Megjelenés dátuma: 2009. szeptember 22.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=pearljam.xml]
A Pearl Jam-et azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni - a 90-es években a Nirvana mellett a legnagyobb név volt a grunge együttesek sorában. Nos, azt hiszem nem árt már itt az elején leszögezni: ez a Pearl Jam már nem az a Pearl Jam. Az történt ugyanis, hogy meghalt Kurt Cobain és vele halt a grunge is... A műfaj ugyan nyomokban még mindig megtalálható számos banda dalaiban és természetesen az új Pearl Jam albumon is felfedezhető, hogy az együttes sokszor visszanyúl a gyökerekhez. De ha valaki hozzám hasonlóan sosem volt túl nagy grunge rajongó, és a Ten óta nem is igazán hallgatott Pearl Jam-et, az (hozzám hasonlóan) igencsak meg fog lepődni a Backspacer-en.
Kezdjük mindjárt ott, hogy az album elsőre egyáltalán nem fogott meg. Olyan üresnek és össze-visszának éreztem, és mivel az első néhány szám teljesen a mostani mainstream rock vonulatába igazodik, ráadásul nem is értettem. De a Backspacer sokkal-sokkal több annál, mint amit először mutat magából. Először is Eddie Vedder hangja még mindig egészen különleges és gyönyörű, és bár közel sem olyan nyers már mint annak idején, de az évek kimondottan a javára váltak. Egy élmény hallgatni a lírai Just Breathe-ben. És ha már itt tartunk, igazából ez a szám az album fordulópontja, innentől jönnek azok a dalok, amelyekben már sokkal inkább felfedezhető a régi Pearl Jam. Az ezt következő Amongst the Waves, és az egyik kedvencem, a Unthought Known olyanok, mint mikor egy borongós napon a felhők közül ki-kivillan a napsütés. Ez utóbbi egyszerűen magával ragadó, nem tudok más mondani, fantasztikus szerzemény. Ezután a Supersonic-kal teszünk egy pörgős kis kitérőt a klasszikus rock'n'roll világába, hogy végül az albumot lezáró három szám ismét melankólikus hangulatba ringasson - ezek közül pedig a csodás Force of Nature-t emelném ki, ami kétségtelenül slágernek született.
A Backspacer nem adja könnyen a kincseit, de mindenképpen megéri a ráfordított időt. Bebizonyítja, hogy a Pearl Jam egy érett, kiforrott és nagyon profi zenekarrá lett az évek során - nem csupán ikonikus nevük az oka, hogy figyelmet és elismerést érdemelnek. Ráadásul a grunge elhagyásával egy sokkal szélesebb közönség számára is szerethetővé tették a zenéjüket, úgyhogy én most megyek is, és alaposan megismerkedek az előző albumukkal - úgy hallottam, már az is ugyanilyen, lenyűgöző szerzemény.
Cat szerint: [rating:4.5]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]