Megjelenés dátuma: 2009. február 10.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=red_innocence.xml]
A Tennessee-beli amerikai rockbanda indulása meglehetősen zajosra sikeredett: debütáló albumukat nem elég, hogy a 2006-os Grammy-n a "Legjobb rock vagy rap-gospel album" kategóriában jelölték, de az egyik single-je meg is nyerte az év keresztény-rock száma címet. Ilyen háttérrel lehet aztán könnyen eltűnni a süllyesztőben, de az együttes februárban megjelent második lemeze arról tanúskodik, hogy ők köszönik, nem így gondolják. Helyette kihozták az év egyik legjobb lemezét.
A zenekar érdekessége, hogy erőteljesen keverik a stílusokat, ezzel teremtve egyedi, hasonló metálegyüttesektől nem megszokott hangulatot. Amikor "Shadows"-hoz hasonló számok elején megszólalnak az erőteljes riffek, és a hallgató már számítana egy hozzájuk passzoló, keményebb vokálra, pont akkor csendül fel az énekes lágy, dallamos hangja. És hogy ezt az ellentétet még jobban kiemeljék, a RED előszeretettel alkalmaz vonóshangszereket, és nem csak az egyes dalok csúcspontján, hanem már egyes gitárbetétek alatt is (legjobb példa a "Death of Me" vagy a "Take It All Away" című számok). Ennek az eredménye lett egy melódikus hangzású, slágergyanús számokkal teletűzdelt mainstream album.
Ami érdekessége még a lemeznek, hogy egy feldolgozás is helyet kapott rajta: a Duran Duran "Ordinary World" című világslágerének újragondolt verziója tökéletes arra, hogy a még csak most ismerkedő hallgatók hozzászokjanak a hangzásvilághoz. Meghagyták az eredeti melankólikus dallamot, ugyanakkor a refrén alatt megjelennek a még hozzá passzoló keménységű riffek is. Az eredmény? Véleményem szerint a legjobb feldolgozás-szám a Disturbed 2005-ös Land of Confusion-je óta.
A RED-nek tehát sikerült, a felszínen maradtak a kezdeti sikerek után, szerintem a zenéjük is sokkal kiforrottabb lett. Szóval egy biztos: egy ilyen album után itt az ideje odafigyelni rájuk.
Cat szerint: [rating:3.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]