Megjelenés dátuma: 2012. október 2.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=tdg.xml]
Van jó pár lemez a tarsolyunkban, amiről írni kéne, és fogunk is, így az év vége felé közeledve, de mindenekelőtt erről az albumról kell szót ejteni. Ez a kanadai altermetál banda 2003-as bemutatkozása óta mindig valahol a periférián mozgott nálam, hallottam róluk, ismertem pár számukat, de semmi több. Viszont az a tapasztalatom, hogy soha, semmilyen középszerűnek elkönyvelt együttest nem szabad leírni, mert bármikor jöhetnek egy olyan albummal, akár sokadjára, ami hatalmas meglepetést szerez. Ez a Three Days Grace-nek negyedszerre sikerült.
Első körben minden kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert banda új lemeze két számnyi esélyt szokott tőlem kapni. Többnyire a lemez első két dalát próbálom meghallgatni, ebből kiderül, érdemes-e jobban elmerülni benne. Na most, a TDG esetében már az albumnyitó, a Sign Of The Times első perce környékén magasra szaladt a szemöldököm, ott, ahol a lassú felvezetés után beindul a dal. És az ezt követő három szám alatt is ugyanez a csodálkozás ülhetett az arcomon. Ez bizony bejött. Közülük is leginkább a Chalk Outline a rohadt jó gitárszólójával és az Operate a tempója miatt - asszem ez utóbbi az egyik kedvencem a lemezről. Aztán legközelebb a Give In To Me alatt kaptam fel a fejem: baromi ismerős volt, de honnan? És egyszer csak beugrott. Ez egy Michael Jackson cover, kivételesen egy olyan dal, aminek az eredetijét is szeretem (tudjátok, ez az a szám, amelyikben Slash tépte a húrokat). El kell ismerni, a TDG kihozta belőle a maximumot, azt a baromi tökös rock hangzást, ami az eredeti dalban ott bújkált valahol elrejtve a háttérben. A következő tetszetős szerzemény a Give Me A Reason, a lírai alapokra épülő dalból a végére sikerült valami egészen figyelemreméltót kihozni. Végül mindenképp meg kell említeni az albumzáró Unbreakable Heart-ot, ami a papírformától eltérően nem lett az a tipikus lassú szám, hiába próbálják az akusztikus gitárral ezt beadni az elején.
Nem vagyok azért teljesen lenyűgözve, mert a 13 dalból van 2-3, ami tényleg kissé langyosabbra sikerült, de mit számít akkor, ha a nulla elváráshoz képest ezt tudja nyújtani egy lemez? Októberben a Transit Of Venus lett a kedvencem, már vagy tízszer lepörgött az iTunes-omban. Jöhet még, ilyen, sok. Köszi!
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]
