Mióta cat linkelte a Twitterére a Number 2-t, majd a Rockonlelkekre az Up In The Sky-ról a kritikát, legalább harmincszor végighallgattam az albumot, szóval mondhatjuk, hogy szeretem az együttest. Nem kicsi szerencsém volt a koncertre kijutással, ugyanis a nővérem 10 kilométerre dolgozik Winterthurtól, így gondoltam meglátogatom, és persze akkor már kimegyünk a koncertre is.
A koncert maga Winterthur belvárosában volt, az évente megrendezett Musikfestwoche keretein belül, ahol számomra természetesen a 77BS volt a legismertebb előadó. A koncert papíron kilenckor kezdődött - mi olyan fél kilenckor ott voltunk a színpad előtt az első sorban. Gyanúsan kevesen voltak, pedig Svájc egyik legismertebb zenekaráról van szó. Kilenc után már tényleg nem értettük mi van, mivel egy másik zenekar kezdett el hangszerelni, de szerencsénkre egy csapat svájci csaj is észrevette, hogy bibi van, ezért megkérdezte az egyik fotóst, hogy a 77 mikor lesz. A fotós elárulta, hogy ők a nagyszínpadon játszanak. Ja, hogy van nagyszínpad is! Gyorsan átfurakodtuk magunkat a tömegen a nagyszínpadig, ami kb. 1 percre volt a kicsitől, viszont mikor mi fél kilenckor megérkeztünk Winterthur belvárosába még csak a kisszínpadon ment a zenélgetés.
Szerencsére csak a 47 Millionaires kezdő akkordjairól maradtunk le, viszont a tízezres tömegben már nem nagyon tudtunk előre jutni, így olyan 50 méterről láthattuk a srácokat, ahogy megsülnek a kosztümjeikben. Vége a 47 Millionaires-nek, hatalmas ováció, hát itt tényleg imádják őket. Aztán valamilyen gitáros tingli-talnglira levetkőztek, persze csak pólóig, a 30 fokot én sem bírnám kabátban.
A pörgős kezdés után jött egy kis lassulás, a Miss You Girl-lel. Én ezt a számukat kedvelem legkevésbbé, az It’s Now-nak picit jobban örültem volna, de ne legyünk telhetetlenek. Ez után jött az egyik, ha nem a legnagyobb slágerük, a Number 2. Sajnos a hangosítás elég gyatra volt, ezért erre a számra sem lehetett nagyon tombolni, plusz olyan volt az érzése az embernek a közönség miatt, mintha egy heringes dobozban lenne. Következett az I Love Lady Gaga, amit szintén nem kedvelek nagyon, viszont a remek előadásnak köszönhetően élőben sokkal jobb volt, mint amire számítottam, ugyanis a refrént a közönség közösen énekelte, semmilyen kísérő nélkül.
Ismét lassulás, de most egy kedvelt szám; én egy koncerten inkább pörgősebb számokat vártam volna. Szóval szerintem a Long Way-t is lecserélhették volna másra. Miután vége lett a számnak, belecsaptak a legnagyobb slágerükbe, az Up In The Sky-ba, ahol az egész nézőtér egy emberként próbált táncolni/tapsolni/énekelni. Egyébként tényleg nagy sláger ez a szám Svájcban, mivel amikor pár nappal később Zürichben jártam, egy utcazenész ezt is játszotta.
Lehetett érezni, hogy közeledik a koncert vége, ugyanis a Get Away kezdő akkordjaira pólókat dobáltak ki a közönséghez. Sajnos esélyünk nem volt elkapni egy pólót sem, maximum akkor, ha az énekes srác gyerekkorában gerelyhajító lett volna. Aztán végre elkezdték a Get Away-t és jöhetett a megőrülés; ennél jobb záró számot keresve sem találhatnának. Vége a számnak, hatalmas ováció, taps, aztán pedig a „Zugabe” című számot követelték, azaz a ráadást. Jött az is természetesen, a Waiting For Tomorrow, amin tényleg meg lehetett őrülni, olyan jó élőben. Amúgy ez volt az „öngyújtós szám”, mint ahogy az a képen is látszik, de már 2011-et írunk, és az öngyújtókat felváltotta az iPhone.
Összességében remek koncertet láthattunk, az In The War-t és a Hero-t hiányoltam, de nekem már maga a koncert is felejthetetlen élmény marad. Valamint, ha nem a kisszínpadhoz megyünk először, akkor talán jobb helyünk lett volna, de ezen kár rágódni, így is nagyon élvezhető volt. Remélhetőleg nem most láttam őket utoljára, és remélhetőleg ti is kijuttok majd egy koncertjükre. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja be az albumot, ritkán hallani ilyen feelgood muzsikát.