Megjelenés dátuma: 2011. február 21.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=arcaneroots.xml]
Hányszor fordul elő manapság, hogy olyan zenével találkozunk, amilyenben még sose volt részünk? Olyan, műfajok és stílusok felett álló zenével, aminek az egyedisége és ötletessége egyszerre ejti le az állunkat és dobja fel a hétköznapok sivárságát. Mert az Arcane Roots debütalbuma ilyen, kőkemény audiofília, amit mindenkinek meg kell hallgatnia, mert szerintem még csak hasonlót se hallott.
De mit ér az egyediség, ha utána addig ismételgetik ugyanazokat az elemeket, hogy végül unalomba fullad az egész. Na ez itt nem fordul elő. A változatosság egyik fő kulcsa az, hogy nincs a lemezen két egyforma szám. Ez elsőre furcsának tűnhet, inkább a koncepciótlan kapkodás érzetét keltheti, de nem így van, mégpedig két fő ok miatt. Az egyik, hogy egy viszonylag rövid albumról van szó, mindössze harminc perces, és ez itt nagyon az előnyére válik. A másik pedig az, hogy ezek a számok olyan szinten harmonizálnak egymással, olyan profin vannak megszerkesztve, amit egy kezdő együttes debütalbumától semmiképp se várna el az ember.
Az instrumentális, torzított gitárokból és egyszerű ritmusból álló nyitódal már alapból egy nagyon jól megírt szám, ami remekül mutatja meg, hogy mennyire értenek a zeneszerzéshez a srácok, de amikor átcsap a második, In This Town Of Such Weather című dalba, az ember önkéntelenül a fotelbe szegeződik. Csak úgy duzzad az energiától a szám, a hangzatos refrén és a punkos / screamós betét remek összhangot nyújt, és ehhez érkeznek hozzá a kiválóan kezelt gitárok. De az se ijedjen meg, akinek ez a stílus nem áll a legközelebb a szívéhez, mint említettem, nincs két egyforma szám az albumon, tovább kell lépni, és várni a csodát.
Az pedig megérkezik. A második dal már sokkal populárisabb irányt vesz fel, és teszi ezt úgy, hogy szinte észre se vesszük: egyszer csak megszólalnak az addig csak torzított alapot adó gitárok, és felvesznek egy kicsit funk rockosabb hangzást, mindezt úgy, hogy simán összeillik egymáshoz a két dal. Az energiából egy kicsit visszavettek a szám elején, de amikor a közepén kirobban, olyan érzése támad az embernek, mintha csak egy kicsit pihentünk volna.
Az ezt követő Home szintén hibátlan átmenettel indul, még mindig olyan, mintha egyetlen egy gigahosszú dalt hallgatna, amiben felvonul a rockzene színe java. Kiváló lezárása ez a dal a lemez első részének, főleg hogy nem teljesen instrumentális számról van szó, hanem csak a zene előtérbe van helyezve az énekhez képest.
És most jön a legjava, az album legjobb száma, a Rouen névre hallgató szerzemény - még akkor is, ha a végén az elektronikus betét nem kellett volna. Itt már nem mehetek el szó nélkül Andrew Groves énekes teljesítménye mellett: elég nagy hangterjedelmű, hihetetlenül tiszta énekhangja mellé még rendkívül profin képes váltani a hangszínek és a stílus között, ez egy újabb dimenziót ad a daloknak. És ez fontos, mert az ezt követő Million Dollar Que$tion megint a keményebb, karcosabb vonalat erősíti, kiválóan kezelt, kirobbanó hangzású gitárokkal. Nekik köszönhetően az energia szintén csak úgy duzzad a dalban, egy percre se áll le pihenni - arra az a 30 másodperces kis Habibty névre hallgató közjáték való.
A Habibty végével pedig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: a Long & Low első fele szintén ezt a keményebb irányt viszi tovább, hogy utána egy monumentális két percben lezárja az albumot. A gitárok elhalkulnak, az ének még egy kicsit visszhangzik, majd véget ér - és a rövidsége ellenére nem marad bennünk űr.
Ha be kéne sorolnom az Arcane Roots debütalbumát egy műfajba, bajban lennék. Annyira egyedien építkezik a post-hardcore, garage a grunge és klasszikus punk elemekből, hogy ez lehetetlen feladat. Mindezen egyediség mellé profi, majdhogynem konceptalbumokat idéző megszerkesztettség, kiválóan kezelt gitárok és énekhang társul, így téve szinte tökéletessé ezt a lemezt. És bár nem tudni biztosan, hogy az, ami 30 percben ilyen profin megy, működik-e hosszabban, de szerintem simán. Ezeknek a srácoknak vérükben van a zene, mindenképp érdemes hosszútávon odafigyelni rájuk, mert nem kis karriert jósolok nekik.
Cat szerint: [rating:0.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]