[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=leander.xml]
Na, ez egy érdekes poszt lesz, hiszen rögtön lekaphatnám az albumismertető címkét alóla, mert nem egy klasszikus értelemben vett albumról lesz benne szó. A Leander még nem jelentetett meg korongot, mindössze a honlapjukra tölti fel a zenéit, de ez nem gátol meg bennünket abban, hogy írjunk róluk. Itt van a helyük, mert amit bennük látunk, az maga a kis magyar csoda.
Köteles Leander másfél-két éve tűnt fel a Youtube-on a Csak Te című dallal, ami viszonylag gyorsan sikeres lett, főleg a keményebb zenét kedvelők körében. A műfaj igazából populáris metál, enyhe folk-beütéssel (bár a frissebb dalokban Vörös Attila is beszállt az éneklésbe, ami egy kicsit a metalcore felé is eltolta). És ami a legnagyobb döbbenet volt: a srác egyedül csinálta az egészet, írta a dalt, zongorázott, basszerozott, felelt a gitárszólóért és énekelt - mégpedig nem is akárhogy.
Amikor először találkoztam a zenéjével, igazából az jutott eszembe, hogy mintha Ákost hallanám, aki kicsit eltolódott a metál irányába. Igen, olyan profi stílus és hangszerelés, összetett dalszövegek, az énekhangja pedig hibátlan, ha kell, karcos, ha kell, képes a szolid melódiákra. Fülbemászó számairól pedig igazából azt se lehet meghatározni, milyen stílusúak, annyira érződik a dalain, hogy épp az aktuális hangulatától és a kedvétől függnek. Egyáltalán nem érződik rajta, hogy egy félamatőr zenészről van szó, aki Youtube-ra tölti fel a dalait, amint elkészülnek.
A második, Viharom, Tavaszom című dal talán még jobb lent, mint az első, az egy éve megjelent Lady Gaga Bad Romance feldolgozás pedig végképp bedobta a köztudatba. Nyilván nem fog mindenkinek bejönni a kicsit keményebb, metálra fogott stílus, de azt szerintem mindenki elismerheti, hogy páratlan tehetségre bukkant a magyar zenei élet.
A Bad Romance óta folyamatosan jönnek a nagyon jó feldolgozások (Szomorú Vasárnap, gitárra és zongorára, hahó!) és saját dalok is (a legutolsót épp két hete), összesen már tíz dal tölthető le a honlapról. De a legnagyobb siker egyértelműen a Vörös Attilával való társulás volt. A Nevermore gitárosának a kapcsolatai és a tapasztalata volt az, amire Leandernek szüksége volt, és innentől már nem lehetett megállás, szépen lassan az együttes is felépült, állandó gitárosokkal, dobossal.
De ez a zenén semmit se változtatott, továbbra is Leander stílusa és hangja uralja az egész együttest. Ahogy pedig egy interjúban olvastam, épp egy angol nyelvű EP készítésén gondolkoznak, amivel a nemzetközi színtér felé lehetne nyitni. És azt mondom, hogy nem tudom volt-e ekkora lehetősége bárkinek is erre az elmúlt 20 év magyar rockzenei életében. Reméljük sikerül kihasználni, mert a Leander az, amire igazán büszkék lehetünk.