Megjelenés dátuma: 2011. március 8.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=rem.xml]
Döbbenet még belegondolni is: az alternatív rock egyik stílusteremtője, ikonikus zenekara, az R.E.M. már 30 éve van a pályán. Nem könnyű nekik, mert egyrészt a nevükhöz fűződik némi – nem is kevés – elvárás, másrészt meg az alterrock születése és főleg mainstreammé válása óta elég sokat változott a rockzene, más irányzatok felé fordult az érdeklődés, róluk pedig mintha kicsit elfeledkezett volna a világ… Persze nem a szó szoros értelmében, hanem valahogy nincsenek annyira köztudatban. Pedig gyártották ők a lemezeket rendesen azóta is, de igazán nagy szakmai- és közönségsikert utoljára a ’92-es Automatic for the People című albumukkal tudtak elérni (Everybody Hurts, Man on the Moon, szerintem ezeket a dalokat mindenki ismeri).
Na most, azt azért el kell mondani, hogy a Collapse Into Now-tól sem esett hasra a világ… A szakma egy része ugyan állítja, hogy ez az újkori R.E.M. legjobb lemeze, de ki tudja, mennyi ebben az elnézés és az elfogultság. Ne értsen senki félre, előrebocsátom, hogy szerintem nagyon kellemes lemezt rakott össze az együttes, ugyanakkor a fanyalgókat is meg tudom érteni. Merthogy ezen az albumon valahogy nincsenek kiugró slágerek, legalábbis elsőre eléggé egysíkúnak tűnik – elkezdődik és véget ér anélkül, hogy különösebben felkapnánk rá a fejünket. De én azt hiszem, mindenképpen megéri többször végighallgatni, időt adni neki, főleg, ha valaki szerette az együttest. Nekem az tetszik benne kimondottan, hogy a dalok megidézik a régi R.E.M. hangulatot, de közel sem lengi be őket az a mély melankólia, ami miatt én sosem voltam oda úgy igazán az R.E.M.-ért. Sőt, összességében ez egy egészen vidám lemez lett, és majd' minden számban felfedezhető olyan részlet, ami miatt szerethető. Az albumnyitó Discoverer-ben a gitár tetszik, és a stadionrockos hangulata. Az All The Best jó pörgős darab, az Überlin már a kezdésével mosolyt csalt az arcomra, annyira tipikus „régi R.E.M.” dal. Az Oh My Heart-nak gyönyörű a refrénje, az It Happened Today pedig a lassú kezdésből igazi örömzenévé válik a végére. Szerintem ez a szám például hatalmas feelgood hangulatot tudna teremteni egy jól megválasztott filmes, vagy sorozatos jelenettel. Nekem nagyon bejön még a Mine Smell Like Honey, ez az egyik kedvenc, második hallgatásra már dúdoltam a refrént, az Alligator_Aviator_Autopilot_Antimatter pedig egy remek kis duett. A lemez gyengébb pontjai szerintem a lassú, lírai szerzemények, azokat valahogy nem annyira sikerült eltalálni, plusz az utolsó három szám gyakorlatilag unalomba fullad, bőven elég lett volna meghúzni a határt 10 dalnál.
Ami engem illet, továbbra sem leszek R.E.M. rajongó - és szerintem ez a lemez max. arra lesz ilyen hatással, aki még sosem hallotta őket -, de 1-2 dal biztos innen is becsatlakozik majd azok közé, amiket nagyon szeretek tőlük. A Collapse Into Now nem váltja meg a világot, nem hoz nagy fordulatot, de miért is kéne? Pont elég, hogy egy kellemes, hangulatos, szerethető album.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]
