Megjelenés dátuma: 2011. január 18.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=kopek.xml]
Most pedig jöjjön egy olyan album, ami tökéletes példája annak, hogy miért is írjuk mi ezt a blogot: élmény olyan ismeretlen bandákat felfedezni és bemutatni, mint amilyen az ír Kopek. A 2002-ben alakult együttes most jelentkezett bemutatkozó albumával, és meg kell mondjam, utoljára talán az Ag Silver első lemezét hallgatva dobtam ekkora hátast egy debüttől. A White Collar Lies ugyanis kirobbanóan erőteljes, karizmatikus és csontig hatolóan valódi rock, olyan profin felépített dalokkal, hogy ilyet tényleg ritkán hallani.
Ki merem jelenteni, ezek a fiúk született tehetségek. A lemezt hallgatva egy percig sincs az az érzésem, hogy valamilyen divathullámot lovagolnak meg vagy valamelyik sztárbanda stílusát magukévá téve akarnak az ismertség középpontjába kerülni. Egyszerűen kiforrott, saját hangzásuk van. Igaz, világhírű honfitársuk, a U2 hatása tetten érhető egyik-másik dalukban, de ezt azt hiszem, sem nekik, sem másnak nem lehet felróni, hiszen a U2 mára bevonult azon bandák közé, akik számos utódnak jelentenek inspirációt. A Kopek azért az alterrock mellett merít még a klasszikus hard rockból és a punkból is, és előszeretettel csempészi be a dalokba a stoner torzított gitárjait. Például ott van mindjárt az albumnyitó Cocaine Chest Pains, azt hiszem ennél izmosabb kezdő dalt nem is kívánhatunk. Aztán rögtön utána lelassulunk a címadó White Collar Lies erejéig, de nem kell megijedni, zseniális szerzemény, csodaszép dallammal. Ha pedig egy kicsit odafigyelünk a dalszövegre, mindjárt kiderül, hogy a Kopek bizony nem csak zeneileg, de szövegileg is baromi erős. Erre a másik nagyon jó példa a lead single-ként megjelent Love Is Dead - olyan provokatív a dalszövege, ami kimondottan a punkra jellemző. Az ezt váltó Floridian jó érzékkel megint lassabbra vált – elárulom, ez az egyik kedvencem a lemezen, egyszerűen gyönyörű dal, és úgy lírai, hogy közben megőrzi a rock erőteljességét. Figyeltek, hogy még csak az 5. számnál járunk? És még csak ezután jön a magával ragadó hangulatú Sub Human, az igazi dirty rock hangzású Bring It On Home és a Bigger Than Us All, amitől mindig tiszta libabőr leszek. És itt most befejezem, mert regényt tudnék írni a számokról. Pont.
A lényeg, hogy ezen az albumon egyszerűen nincs gyenge dal, nem tudok sehol belekötni, vagy fogást találni rajta. Rajongó lettem, na – bár ezt azt hiszem mostanra nem kell külön mondani :) Nagyon remélem, hogy a Kopeket sokan felfedezik majd, remélem, sok-sok ilyen albumot készítenek még nekünk és nagyon híresek lesznek. Mert pontosan ilyen zseniális, jövőbe mutató, új bandákra van szüksége a modern rockzenének.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:5.0]
