Megjelenés dátuma: 2010. november 15.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=talons.xml]
Hiánypótló bejegyzés következik a blogon, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy instrumentális albumokkal eddig nemigen foglalkoztunk. Valószínűleg az az oka, hogy arányában jóval kevesebb ilyen lemez jelenik meg, és még kevesebb az említésre méltó. A 6 tagú brit Talons azonban mindenképpen figyelmet érdemel, annál is inkább, hogy ez itt a bemutatkozó albumuk.
Bevallom, a magam részéről nem vagyok a műfaj nagy rajongója, ritka, hogy egy instrumentális album végig le tud kötni - ez a lemez mégis megfogott. Stílusilag úgy jellemezném, hogy „progresszív-indie” – a kemény gitár riffek ugyanis sokhelyütt vonós aláfestést kapnak. Ez a két szélsőség igen karakteres és élvezetes összhatást eredményez, olyannyira, hogy az ének egy pillanatig sem hiányzik a dalokból – sőt, valószínűleg csak rontana rajtuk. Szívem szerint nem emelnék ki egy számot sem róla, annyira kiegyensúlyozottan jó az egész album, de ha valaki elsőre csak belekóstolna, akkor az Irist ajánlom, mert jól példázza, milyen mesterien tudják a Talons-os fiúk a lehető legvégső pontig húzni a zenei katarzist.
A lemez legnagyobb erénye, hogy lendületes, nincsenek rajta üresjáratok – már az elején felpörget és végig visz magával. Az összhatás elég borongós, ködös, de azért egy-egy helyen igazi tavaszi, virágnyílós hangulatot is csempésztek bele. És bár viszonylag rövid a maga 40 percével, számtalanszor újrahallgatható, mert gyönyörűen változatos hangszerelésű, kiszámíthatatlan, egy percig sem unalmas, magával ragadó dalok gyűjteménye.
Cat szerint: [rating:4.5]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]