Megjelenés dátuma: 2010. október 15.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=kolcas.xml]
Azt hiszem, nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy a Kings of Leon napjaink egyik legelismertebb zenekara. Az előző, Only By The Night című albumuk valami döbbenetes sikerrel söpört végig a világon, ezzel begyűjtöttek számos zenei díjat, köztük 4 Grammyt, és az iTunes eladási listájának az élén végeztek tavaly. A blog rendszeres olvasóinak nem jelent újdonságot, hogy mennyire szeretjük mi is Bruzsyval ezt a bandát... Szóval el lehet képzelni azt az örömöt, amit akkor éreztünk, amikor nyár elején derült égből villámcsapásként bejelentették, hogy hamarosan új album érkezik.
Őszintén szólva nem könnyű írnom a Come Around Sundown-ról. Nem csak azért, mert nehéz viszonylag tárgyilagosnak maradnom, hanem mert ha valamelyik együttes albumáról nem lehet 5-10 hallgatás után kategorikusan kijelenteni, hogy ilyen vagy olyan, akkor az a KoL. Ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek bennük, hogy mennyire sokrétű a zenéjük. És bár az eddigi albumaikról elmondható, hogy mindegyik más és más, egyvalami nem változott: az érzés, hogy egyelőre csak a felszínt kapargatom, ott lent a mélyben még rengeteg új felfedezés vár rám.
Szóval az a lényeg, hogy perpillanat az eddigi benyomásaimról tudok írni, amik még biztosan fognak változni. Be kell vallanom, elsőre kicsit egysíkúnak éreztem, talán azért, mert az előző albumhoz képest sokkal nyugodtabb mederben folynak a dalok. Azt mondanám, hogy a Come Around Sundown kiegyensúlyozott keveréke az eddig megjelent lemezeiknek. Mert bár a számok elég letisztultak, ugyanakkor jóval közelebb állnak a gyökerekhez, mint az Only By The Night, vagy akár a Because Of The Times esetében - a southern rock, a country, a soul hangsúlyosabban bukkan fel bennük. Vegyük például a Mary-t, ami egyenesen az 50-es évekbe repít vissza, és Caleb Followill hatalmasat énekel benne. Vagy ott van a Back Down South, ami vonós kíséretet kapott, és szerintem a lemez egyik legjobb dala. Kiemelkedő még az albumnyitó The End, a single-ként megjelent Radioactive, és a Pickup Truck, ami majdnem olyan jó, mint az előző album zárója, a Cold Desert. Az én kedvencem pedig egyelőre a Birthday, de aztán ki tudja, mi lesz egy hét, hónap, vagy év múlva?
A Come Around Sundown tipikus KoL lemez, ehhez kétség sem fér – hozza azt a hangulatot, ami a korábban megjelentekből is árad. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt elsősorban a rajongók fogják érteni és érezni ebben az albumban. Mert ez alkalommal nem sikerült, nem tudták túlszárnyalni az egyel korábbit, de ez alapvetően nem baj, mert még így is egy remek anyagot raktak össze. Szóval mi, fanok elégedettek lehetünk, és ti, akik még csak ismerkedtek a Kings of Leonnal, kezdjétek inkább az Only By The Night-tal, vagy a tavalyi londoni koncerttel - és hadd mondjak valamit: lehet, hogy elsőre nem győz meg, de higgyétek el, érdemes kitartani :)
Cat szerint: [rating:4.5]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]