Megjelenés dátuma: 2010. augusztus 31.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=americanbang.xml]
Ritka az olyan a rockzenében, hogy egy együttes debütalbumát ekkora hype övezze, de az American Bang-nek szerencséje volt. A Wild & Young című dalukat ugyanis tavaly egy neves pankráció-műsor betétdalává választották, így gyorsan a köztudatba került a tennesse-i alternatív rock banda.
Pedig semmi eredetit nem csinálnak. Az lemez például tipikus debütalbum lett: mintha maguk se tudnák, melyik stílusuk fog igazán bejönni a közönségnek, ezért kipróbálják mindkettőt Így a lemez olyan lett, mintha kettőből gyúrták volna össze, megteremtve az alternatív hard rock műfaját. A nyitó Whiskey Walkból árad az energia, tipikusan mutatja be a hard rock alapvetéseit, keverve a southern rockra jellemző amerikai gyökerekkel, de a második dal - a már említett Wild & Young - már teljesen mást képvisel.
Az ehhez hasonló lassabb, dallamosabb számokból van több a lemezen, konkrétan a hatodik Hurts Like Hell-ig folyamatosan ilyenek jönnek. A dalok hallgatásakor pedig egy másik, szintén tennesse-i együttes úszik be az agyakba: a Kings of Leon. Hiába, a KoL akkorát robbantott két éve az Only by the Night-tal, hogy várható volt, hogy nem sokáig fognak késlekedni a farvizén beevezni akarók. Az American Bang is ezt teszi, főleg hogy énekesük néhány hajlítása kísértetiesen hasonlít Caleb Followillre, hogy az She Don't Cry No More-ról először azt hittem, valami kezdeti Kings of Leon b-sideot hallgatok.
Csak sajnos egy gondjuk van: annyi eredetiséget nem tudnak a dalokba tenni, hogy ne koppintásnak érezzük őket. És ezzel rögtön meg is találtuk a sikerük és a gyors feltörésük titkát: mert hiába koppintás, piszokul jól csinálják. Ráadásul a gitárok is kitüntetett szerepet a dalokban, így könnyebb volt engem megvenniük
A Hurts Like Hell, a Wouldn't Want to Be You vagy a Roll On ugyan megmutatják, hogy van nekik egyedi stílusuk is, ez valahogy háttérbe szorul. Viszont lehetőségnek nagyon jó - ha kicsit erősebben támaszkodnak ezekre, valami remek fúzió jöhet ki belőle a későbbiekben.
Addig is kaptunk egy ígéretes bemutatkozó albumot, néhány slágergyanús számmal, könnyű lesz így megnyerni a közönséget. Sajnos a 11 dal nem túl hosszú, a lemez még 3/4 órás sincs, ez elég erős negatívum, de hát üsse kő. Aki szereti a Kings of Leont, és képes elvonatkoztatni tőlük, jól fog szórakozni a hallgatása során.
Cat szerint: [rating:3.5]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]
