[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=mtr5.xml]
Mindentbele, gezemice, disznósajt – ez a májusi My Top Rated. Nem, nem maradékokból összerakott, kétes származású értelemben, hanem a maga sokféleségével virsli, na. Nagyobb részük valóban vadiúj felfedezés, aztán van 1-2, amit már hallgatok egy ideje, de még valamiért nem került be a korábbi gyűjtésekbe. Van itt garage, meg indie, meg hard, punk és classic rock és képzeljétek, még egy olyan szám is, amiben nő énekel! Nahát azt tényleg hallanotok kell!
1. Best Of Me – Eight Legs (Best Of Me EP – 2010)
Itt az elején mindjárt az egyik kedvencem jön. A Wiki szerint az Eight Legs egy indie pop punk banda, bár sztem ez a poptól elég messze áll. Maradjunk abban, hogy valami punkos izé. De annyira jó, hogy szabályosan ugrálok a széken, miközben hallgatom.
2. Dog Days Are Over - Florence & The Machine (Lungs – 2009)
Ez az a bizonyos női énekes… a Lungs pedig a debütalbum, és kimondottan jó, bár egy picit egyformák a számok. Szerintem letisztul majd pár hallgatás után, de a Dog Days Are Over már elsőre is toronymagasan kiemelkedik a többiek közül.
3. Money - New Adventures (Repeat To Fade – 2010)
Tipikus indie. Meghallgattam párszor az albumot, de hogy úgy mondjam, még nem jött át. Sebaj, kap még lehetőséget, főleg mert a Money kimondottan tetszik róla.
4. The Ghost Of You And I – Story Of The Year (The Constant – 2010)
A Story Of The Year egy viszonylag ismert amerikai rockbanda, szerintem leginkább az AFI-éhoz hasonlít a zenéjük. Ez az album februárban jelent meg, akartam írni róla, de az igazság az, hogy összvissz 2 számot szeretek róla – az egyik az a single, amit már hallhattatok nálunk, és ez a másik. Slussz. Érdekes, az AFI-val is kábé ilyen a viszonyom...
5. Limelight - Scraping for Change (Breaking the Silence EP – 2010)
Jó kis pörgős, punkos, rockos nóta egy 6 számos EP-ről. Szokásos: ez a szám remek, a többi felejthető.
6. Giving Up! – Negative (Karma Killer – 2006)
Oké, ez egy viszonylag régebbi album, de úgy fedeztem fel, hogy most jelent meg a banda új lemeze, ami összességében említésre sem méltó, viszont a Karma Killeren már (még?) van néhány jobb szerzemény. Belátom, a Giving Up! sem váltja meg a világot, de ezzel a lüktető gitáralappal és a záró akkordjaival mégis meggyőzött.
7. Solid Gold - Eagles Of Death Metal (Death By Sexy – 2006)
Ez meg egyszerűen akkora zene, hogy mindenképp itt a helye, még akkor is, ha már 5 éves. Igazi nyers garage rock, az egyszerűségében rejlik a zsenialitása. Amúgy Dínónak köszönhetem, akinek egész jó ízlése van… :P A Solid Gold tipikus esete annak, amikor azért nem tudok egy albumot végighallgatni, mert nem bírom kivárni, hogy egy bizonyos dal következzen.
8. Hallucinations - Angels & Airwaves (LOVE – 2010)
Rögtön utána pedig egy teljesen más stílus. Ezt a lemezt sokan dicsérik, nekem valahogy túl dagályos, vagy hogy mondják. Persze lehet, hogy meglesz majd az ő pillanata is, mint annyi más számomra kedves albumnak, ki tudja. De egyelőre csak ezt az egy dalt tudom róla kiemelni.
9. I Know What It Takes - H.E.A.T (Freedom Rock – 2010)
Bizony, ez igazi classic rock, és mindig örül a szívem amikor ilyet hallok egy most megjelent albumon – egyszerűen ez a stílus mindig mosolyt csal az arcomra. Az FM nemrég leiskolázta a hasonló bandákat, és őszintén szólva a H.E.A.T nem tud olyan jó lenni, de hát mint említettem, elfogult vagyok. Mindenesetre akinek tetszett az FM albuma, ebbe is mindenképp hallgasson bele.
10. Razors & Ropes – The Rags (A National Light – 2010)
Na most, ez egy elég fura zene. Az alap inkább indie, az ének inkább punkos, de maradjunk abban, hogy az előbbi. A The Rags egy ír banda amúgy, mostanság elég jó zenék jönnek onnan indie vonalon. A Razors & Ropes nekem őrülten bejön, nem is tudom, valami oldschool fílingje van, ami pillanatok alatt elkapott. Ez pedig a debütalbumuk - mindenképp megérdemel egy-két-sok esélyt.
11. Starcrossed Eyes - Martin Bjorck (Starcrossed Eyes Single – 2010)
A végére pedig a tipikus egynyári sláger, belátom, abból sem a legjobb, de az eleje mindig beránt, és utána már nincs menekvés – csöpögősen hangulatos. Tudjátok mi ugrik be róla? Azok a szörnyen rossz minőségű, épp hogy színes, régi családi videók, amit még apu csinált rólunk, ahogy másfél évesen a Balaton parton rohangászunk pucéran. Nem rémlik? Ott van az, nézzetek csak szét a családi kazettáriumban ;)