Megjelenés dátuma: 2010. március 29.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=fm_metropolis.xml]
Ki gondolta volna, hogy egy negyedszázados, az elmúlt több mint 10 évet hiatusban töltő, egyáltalán nem Google-barát nevű brit együttes fogja megmutatni a 80-as, 90-es évek hard rockjának nagyöregjeinek, hogy miként kell a stílust a XXI. században a közönségnek tálalni? Pedig megtették!
Az FM ugyan nem húzódott a teljes ismeretlenség homályába, de sose sikerült nekik az igazán nagy áttörés. Lehet, hogy majd most? Mert ez az album bizony büntet. Az, amit a Bon Jovinak felróttunk, Slashnek és haverjainak pedig elnéztünk, itt van bemutatva, mint iskolapélda. Egyszerűen árad belőle a klasszikus fílingú hard rock, de mégis modern köntösbe van ágyazva.
Az első három dalt tekinthetjük felvezetésnek. Tökéletes gitárbetétek (a lassabb 'Unbreakable'-ben például zseniálisan vegyítik az akusztikus gitárt az elektromossal), és fülbemászó dallamok (főleg a 'Hollow' című számnál), hibátlan énekhangon előadva. Mert amit mindenképp ki kell emelni, az Steve Overland énekes hangja: tiszta, nagy hangterjedelmű és egyszerre tud kemény és lágyan simogató lenni - ahogy azt a dal megkívánja. Innentől ugyanezekre számíthatunk, csak többszörös dózisban. Van itt keményebb riffekkel operáló dal ('Flamingo Road'), dallamos, kicsit pop-rockos, bluesos beütésű slágeresélyes ('Over You' és 'Days Gone By'), valamint gyengéd rockballada is ('The Extra Mile'), méghozzá a jobb fajtából.
Az igazi nagy durranás azonban a végére marad: a 'Who'll Stop the Rain' és a 'Still the Fight Goes On' ugyanis egyértelműen a lemez két legjobb dala. Mindkettő a semmiből, hibátlanul építkezik fel a szám végére tartogatott katarzisig, tökéletesen használva a szintetizátorokat, a gitárt (az a szóló az utolsó dal közepén egyszerűen szívbemarkoló), és a kórust, mint Overland hangját kiegészítő elemet. És mindezek ellenére mennyire különböző a két dal! Hiába, egyszerűen süt az egészről a profizmus.
Nem mondom azt, hogy hibátlan az album, de az biztos, hogy nem sajnálták beleölni a munkát - a hangulat minden dalból csak úgy árad. Így kell visszatérni a zenei életbe, mindenképp megérdemlik a figyelmet, hiszen az év egyik legjobb albumát tették le eddig. Engem meggyőztek, megyek levadászni a korábbi lemezeiket.
Cat szerint: [rating:4.5]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]
