Megjelenés dátuma: 2010. március 16.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=neontrees.xml]
Na, ezt se hitte volna el senki (még én se), hogy megtörténik: én fogok indie albumot ajánlani nektek. Bizony, én leltem most egy ismeretlen gyöngyszemre, az amerikai Neon Trees személyében. Az együttes semmi olyat nem kínál, amit a stílus korábbi művelői, mint például a The Killers vagy a The Strokes nem nyújtott volna, de nem is céljuk. Amit ők akarnak, az az önfeledt szórakoztatás, és a debütalbumukon bizony olyan jól vegyítik az indiet, a második virágzását élő szintipopot és az alternatív rockzenét, hogy a hallgatás közben csak a fejünket kapkodjuk, a jó értelemben. És ha ezt megtámogatjuk még néhány műfajjal, akkor már lassan a kalapemelésnél tartunk. Hogy ez tudatos-e vagy csak a saját hangzásukat keresik, nem tudom, de bejött - így kell bemutatkozó lemezt csinálni.
Ugyan a lemez mindössze 8 számból áll (tavaly már kiadtak egy EP-t a srácok, így a többi szám arra került), mégis rengeteg a remek szerzemény, ami pedig közepesen átlagosra sikerült, azt az énekes különleges előadásmódja tesz izgalmasabbá. A 'Sins of My Youth' című nyitódallal és a második számmal rögtön lefektetik a pörgős, rádiókba, bulikba való rockzenei alapokat, és mielőtt még hozzászoknánk a stílushoz, már rögtön váltottunk is: az album első single-je, az 'Animal' szintetizátorokban gazdag hangzása elsőnek meglepőnek tűnhet, de gyorsan hozzászokunk, onnantól pedig nincs megállás.
A fülbemászó dallamok az egész albumra jellemzőek, az ezt követő 'Your Surrender' és az '1983' című dalok megint ügyesen vegyítik a műfajokat. A 'Girls and Boys in School'-ról pedig ordít, hogy ha ki kijön egyszer single-ként, és megkapja a megfelelő támogatást, bitang nagy sláger lehet belőle - itt ugyanis már a dance műfaj alapjai is megjelennek a zenében. És mielőtt megint ráunnánk, jön az album legjobb száma, az 'In The Next Room', ahol az eddig megszokottakat kiegészíti a zongora, és újabb műfajt pipálhatunk ki, amit sikeresen sikerült implementálni a zenéjükbe a srácoknak: a jazz-t. Egyszerűen profi, ahogy dolgoznak, és a végére maradt, kicsivel lassabb 'Our War' kiváló levezetés a lemezhez.
Rendkívül ígéretes együttesről van szó, akik ennek köszönhetően gyorsan be is robbantak a műfajba: tavaly már a The Killers amerikai turnéján léptek fel előzenekarként, idén pedig a 30 Seconds to Mars-szal fognak együtt koncertezni. Mindenképpen oda kell rájuk figyelni a jövőben, nagy karrier állhat még előttük, ha ők is úgy akarják.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]