Rockonlelkek

Meglepő valószínűleg nem leszek, maximum mulatságos :)
Bocs a gyenge poénért, de tényleg, az elmúlt fél évben aki követte a blogot, az már nagyjából tudja, kik az alapok nálam. Emellett pedig szerintem ezek zömében amúgy is olyan albumok, amiket mindenki legalább életében egyszer hallott (remélem!), vagy legalább hallott róla. Egy-egy korszak meghatározói, stílusteremtőek, klasszikusok – olyanok, amelyekhez még mindig sok zenekar visszanyúl, és amelyek képesek rajongók újabb és újabb generációit meghódítani. Tudnék válogatni az elmúlt néhány évben megismert és hozzám nagyon közel álló együttesek lemezeiből is, mint például a Kings of Leon, vagy a The Killers, de az az igazság, hogy ennek az 5 albumnak köszönhetem a zenei ízlésemet. És ugyan ez egy lista, a sorrendnek számomra itt nincs jelentősége.

Szóval minden itt kezdődött el:

5. The Doors – The Doors (1967)

Ez itt konkrétan a The Doors debütalbuma, ami azonnal nem a csúcsra, hanem az űrbe lőtte ki a az együttest. Ők voltak a 60-as évek végének egyik legmeghatározóbb rock bandája.  Én még akkor azért nem éltem, de eléggé kora tinikoromban megtalált az együttes, vagyis megtaláltuk egymást és a rajongás azóta is változatlan.
Pár éve volt "szerencsém" meglátogatni Jim Morrison sírját. És bár ennek tényleg nem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani (mert "A temetési pompának több köze van az élők hiúságához, mint a halottak megbecsüléséhez"), mégis elszomorított, hogy ennek a rockzenei géniusznak mennyire eldugott helyen, mennyire jelentéktelen sírköve van a párizsi Pere Lachaise temetőben...

4. Queen – Greatest Hits I. (1981)

Amikor próbálok visszaemlékezni, hogy mi volt az első kedvencem, ami tényleg saját volt, amit nem a szüleim hallgattak, hanem tényleg én, önállóan szerettem meg, akkor mindig a Queen az, akihez visszajutok. És konkrétan ez az első Greatest Hits album volt az, amit szó szerint ronggyá hallgattam, mert ugye akkor még kazetták voltak csak (meg persze a bakelit...), és vacak magnók, amik bekapták a szalagot :)
Szóval nagyon nagy hatással volt rám a zenéjük, és az egyetlen banda, akikkel kapcsolatban tényleg nem tudom elviselni ha hozzányúlnak a számaikhoz, feldolgozzák azokat, mert egyszerűen így tökéletesek, Freddie Mercury eredeti előadásában.

3. Hair (US OST, 1979)

Na most, ez a film zenéje, amit már akkor imádtam - mármint a zenét -, amikor még azt sem voltam képes felfogni, hogy miről is szól az egész történet. És bár természetesen a háttér ismerete még inkább megdobja az egészet, de ha csak mint albumot nézzük, úgy is fantasztikus. Szóval jó régóta szeretem, és kiállta az idő próbáját, olyannyira, hogy felkerült a top 5-ös listámra. Remélem, ezzel sikerül meggyőznöm olyanokat, akik még nem ismerik, hogy nagyon sokat veszítenek, ha kihagyják a Hair-t az életükből.

2. Pál Utcai Fiúk – Közönséges (2003)

Hát igen, ha őszinte akarok lenni, akkor a PUF számomra a legmeghatározóbb zenekar, ha csak hajszálnyival is a többiek előtt. Középiskolásként állandóan őket hallgattuk, természetesen minden számukat kívülről tudtuk, és a sajátunknak éreztük ezt a kis magyar alternatív zenekart. A mai napig eljárok a koncertjeikre és szó szerint döbbenetes volt számomra, mikor először fedeztem fel nálamnál 10-15 évvel fiatalabbakat egy első sorban tombolni :) Szóval Lecsóék generációkon átnyúló zenéjét nem lehet megunni.
Igazából az ő esetükben nem beszélhetek meghatározó albumról, mert annak idején másolt koncert kazetták jártak kézről-kézre. Ezért választottam ide a Közönségest, ami egy dupla koncert CD - az együttes ünnepi, 20 éves fellépésének zenei anyaga. Ráadásul én is ott voltam akkor a PeCsában... :)

Az elsőért pedig kattintani kell...

1. István a király (1983)

A többi albumnál "csak" nehéz volt, ennél szinte lehetetlen leírni, miért szeretem. De talán nem is kell ezt magyarázni, mert szerintem sokan tudják enélkül is, sőt, megkockáztatom, mindenki... Szóval az István a királyt nem mondanám ízlésformálónak, egyszerűen egész kis gyerekkorom óta kívülről tudom az egészet - álmomból felkeltve, kétszer megpörgetve, vagy hogy szokták mondani :) Képtelen vagyok akár csak megbecsülni is, hogy hányszor hallottam, és mit sem veszít az értékéből.
Ez a zene én vagyok.