Megjelenés dátuma: 2009. április 25.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=the_brobecks.xml]
Akkor most jövök még egy - elég szokatlan, de szerintem fantasztikusan jó - indie albummal, tavalyról. A The Brobecks-ről annyit érdemes tudni elöljáróban, hogy amerikaiak, konkrétan Utah-ból származnak. 2006-ban jött ki az első albumuk, egy rövidke évvel később a következő, és a most bemutatásra kerülő pedig a harmadik a sorban. Nos, a Violent Things kiváló példa arra, hogy szokatlan, bátor hangszereléssel milyen remek lemezt lehet összerakni. Miről van szó konkrétan?
Egy szó: tuba. Igen, az a hangszer, amelyik a tűzoltózenekarokon kívül általában nem igazán játszik jelentős szerepet. Elég elvarázsoltnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a könnyűzenével párosítsa, és a Violent Things az is – a szó legjobb értelmében. Bruzsy valahogy a lényegre tapintott, amikor azt mondta, hogy a The Brobecks tagjainak biztos van valami köze Tim Burton-höz, mert valóban, az album legtöbb száma hangulatában teljesen az ő világát idézi. Persze nem minden dalban szólal meg a tuba, ez mindössze a legmeglepőbb. Vannak itt bőven billentyűsök meg gitárok is, és mintha egyszer-egyszer valami verkliszerű hangszert is kihallottam volna, de lehet, hogy ez csak érzékcsalódás volt. Ezt az egész vursli hangulatot pedig megkoronázza az énekes kényeskedő, játékos hangja – a Muse-nál hallani hasonló énekstílust, csak persze más körítésben.
Nos, a számokról regényt lehetne írni. A dalszövegek is pont annyira morbid kicsengésűek, mint a zene körülöttük. A violent things (erőszakos dolgok) itt vámpírok, szellemek, gyilkosság, drogok, Pokol - egy álomvilágban. Hol képletesen, hol szó szerint lehet venni a szövegeket, csak a kettő közt nehéz különbséget tenni, ennél fogva megfejteni sem egyszerű ezeket. Ilyen például Small Cuts - ami szerintem az album egyik legjobbja –, ez talán a feltűnési viszketegségről szól egy vámpírmesén keresztül, a Goodnight Socialite szerintem a kóros féltékenységről amely felér a gyilkossággal, a Visitation of the Ghost pedig – nos, nem igazán tudtam rájönni, de egy remek szám. És vannak azért konkrétabbak is, például a Nerve, ami egy szakítás története, de a szöveggel teljesen ellentétes az a vidám dallam, amibe becsomagolták. Vagy a Love At First Sight, amit tökéletesen el tudok képzelni egy nem éppen hétköznapi romantikus vígjáték aláfestő zenéjeként. Sőt, igazából ahogy hallgatom ezt a számot, szinte pereg is előttem a jelenet, ahogy a fiú meglátja a lányt…
Naszóval, a fentiekből is kitűnik, hogy nem kimondottan hétköznapi album a Violent Things, de szerintem könnyen rá lehet kapni. Egyszerűen visz magával ez a hangulat és minél jobban elmerül benne az ember, annál több részlet bontakozik ki a világából. Olyan zene, ami színes, vizuális hatást képes teremteni maga körül. És ez nem éppen kis dolog.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]