Megjelenés dátuma: 2010. január 12.
UPDATE: jogi problémák miatt kénytelenek voltunk levenni a lejátszót, de az album legjobb számait meghallgathatjátok a megjelenésig a Vampire Weekend MySpace oldalán. Bocsi.
A Vampire Weekend már nálunk is többször szerepelt – évtized felfedezettjei, legjobban várt album, blablabla, nem sorolom. Való igaz, hogy a Columbia Egyetem hallgatóiból 2006-ban alakult együttes debütáló albumával nagyot robbantott és friss fuvallatot hozott az indie műfajba. A self titled nagylemez azonnal kritikuskedvenc lett, a hallgatókat viszont eléggé megosztotta. Mindenesetre az együttes hatalmas elvárásokkal nézett szembe a második albumot illetően.
A banda tagjai azt ígérték, hogy a Contra egészen más stílusú zenét tartalmaz majd, mint a bemutatkozó lemez, és hogy a 80-as éveket idézik majd meg vele. Hát, nemtom... más is, meg nem is. Egyrészt hálistennek tipikus Vampire Weekend – az ő esetükben talán nem túlzás ez a kifejezés, annyira egyéni zenét játszanak -, másrészt tényleg nem az a rokokó jelmezbál érzetem van a hallgatása közben, mint az első lemeznél. Talán azért, mert a vonósok szinte kivesztek a számokból, amit én személy szerint kicsit azért sajnálok. Ellenben a billentyűsök sokkal inkább előtérbe kerültek. Ettől függetlenül 2 hallgatás után azt kell mondanom, nem okoz csalódást a korong. Számomra ugyan nem tudtak még egy M79-et hozni (igen, rajongok azért a számért), de jó néhány kiváló szerzemény kapott helyet az új albumon. A nyitódal, a Horchata korábban megjelent single formájában, nálunk is meghallgathattátok – nagyon jól sikerült nóta. Ezen kívül talán a Run és a Giving Up The Gun tetszik a legjobban, de kiemelkedik a Cousins (aminek a klipje már nagyjából egy hónapja látható a Youtube-on), és a California English is.
Őszintén szólva engem az lepett volna meg, ha a VW mélyen alulmúlja a debütalbumát – de hogy felülmúlta-e? Szerintem nem. Ennek pedig az az oka, hogy valahogy olyan precíznek és megfontoltnak tűnik a Contra. Sajnos sok együttessel megesik, hogy amikor meg akar felelni az elvárásoknak, akkor inkább biztonsági játékot játszik. Ezzel együtt azt hiszem, a rajongók nem fognak csalódni. Kicsit ugyan rövid lett az album a maga 10 dalával, de cserébe hozza azt a játékos hangulatot, amit a Vampire Weekendben szeretünk.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]