Megjelenés dátuma: 2009. október 19.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=em_solaris.xml]
Oké, az első három számra még nem lehet panasz. A nyitódal ugyan egy kicsit későn indul be, de megbocsátható neki, mert amúgy egy jó szám. Az I Believe pedig arra is esélyes, hogy bekerül az ez évi kedvenceim közé, annyira tetszik a nagyívű hangzása és ahogy a hegedű témát visszahozzák gitáron. A negyedik számmal azonban elkezdődik a lemez haldoklása... Igazából a Coming Home-t és Carry On-t hallgatva először elszomorodtam, aztán meg mérges lettem. Igen, mérges, mert ez az együttes már bebizonyította, hogy ennél sokkal több van bennük, hogy lehet akkor, hogy kijönnek ilyen számokkal, mint ezek a Z-vonalbeli fiúbandákat alulmúlóan fantáziátlan és vérszegény szerzemények?! Nade itt még reménykedtem, hogy a 6. számmal - ami történetesen a címadó dal - visszahúzzák az albumot, de sajnos a Solaris is rém gyenge. Az ezután következő három számon pedig valószínűleg bealudtam - mind a fél tucat alkalommal -, mert egyszerűen nem emlékszem rájuk, csak arra, hogy mind valami lassú, langyos limonádé. A 10. Shiver próbál ugyan valami életet lehelni az albumba, de itt már annyira reménytelen, hogy nem is tudom értékelni a próbálkozást.
Eltűntek a gitárok, eltűnt a pörgés, ami vitt magával a debütalbumon. Mintha nem is ugyanaz az együttes lenne. Igazából még közepesnek is gyenge, ebben az értékelésemben vastagon benne van az előző album hatása és a remény, hogy a következőre magukhoz térnek. De per pillanat erre ugyanakkora az esély, mint arra, hogy az Elliot Minor egylemezes csoda marad.
Cat szerint: [rating:3.0]
Bruzsy szerint: [rating:3.0]