A U2 október 25-én este teltházas koncertet adott a Los Angeles-i Rose Bowl stadionban. Mindezt a helyszínen lévők mellett a YouTube-nak köszönhetően kábé 1.3 millióan követték élőben az interneten - az egyikük én voltam. Előzetesen úgy volt ugyan beharangozva, hogy a világon mindössze 16 országban lesz elérhető - köztük Magyarországon természetesen nem -, mégis, mikor a hajnali fél 5 még ébren talált, és odaklikkeltem a U2 hivatalos YouTube oldalára, működött a stream - halleluja! Gondoltam maradok egy kicsit, ennek eredményeként persze ahogy az várható volt, végignéztem a koncertet :) És ha már így esett, írok nektek egy (exkluzív) beszámolót róla.
A kezdés ottani idő szerint 8:30-ra volt beharangozva, dehát természetesen egy koncert sem kezdődik el időben :) A U2 betartotta az etikettet és a még barátinak nevezhető fél órás késést követően bele is vágtak a közepébe. Rögtön az elején 3 számmal nyitottak az idén megjelent No Line on the Horizon című albumról: "Breath", "Get on Your Boots" és "Magnificent" - oké, nem szólnak ezek olyan rosszul végül is, de nem kapott el az olthatatlan vágy, hogy újra elővegyem az új lemezt. Ezután végre jött egy ismerős, méghozzá a "Mysterious Ways" a kedvenc albumomról, az Achtung Baby-ről. Fantasztikusan nézett ki a stadion, ahogy elborították a vörös fények az egész nézőteret. Két dal között Bono beszélt kicsit az együttes tagjairól, különböző sztárok neveit ragasztva rájuk - önmagát úgy jellemezte, hogy "Between Schwarzenegger and Danny de Vito... and Dennis Hopper a little bit" :) Ezután következett a "Beautiful Day" - sosem voltam oda különösebben ezért a számért, de meg kell hagyni, koncerten fantasztikus hangulata van.
És végre egy igazi régi szám: "I'm Still Haven't Found What I Looking For" - erre meg lehet énekeltetni a közönséget, mert ezt mindenki ismeri, lezárásként pedig megkapta a Stand by Me-t. Ezután Edge akusztikus gitárt ragadott a "Stuck in a Moment" erejéig és szépen vokálozott Bononak - klasszul szólt. De ideje volt már igazán felpörgetni a hangulatot, úgyhogy jött a "No Line on the Horizon" és nahát, ez a szám egészen jó! Van tempója, a nézők is teljesen lázba jöttek tőle.
Hát még ezután az "Elevation" hallatán! De aztán újra lelassultunk két szám erejéig: "In a Little While" és megint egy szám az új korongról: "Unknown Caller" - meg kell hagyni, ez utóbbi is egy szép dal. Végre jött még egy a kedvenc albumomról: "Until The End Of The World" - van ennél jobb szám is az Achtung Baby-n, de nem panaszkodom, főleg amilyen gitárszólót lenyomott a végén Edge... Fantasztikus volt. És jött egy klasszikus a régmúltból: "The Unforgettable Fire" - csodálatos ez a dal... majd utána a How to Dismantle an Atomic Bomb-ról a "City of Blinding Lights", ennek örömére a színpad látványos kivilágítást kapott. Ezután következett még egy ugyanerről az albumról: "Vertigo" - mekkora koncert zene ez!! Emlékszem az előző turnénak ez volt a nyitódala, meg is szerettem azonnal. A végére Bono is egészen beindult, először légbokszolt kicsit a kamerának, majd csókot kért a YouTube nézőitől :) Hát Bono ha nem haragszol... :)
Ismét az új albumról egy dal, a "I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight" - oké, ez sem volt rossz végül is. De ezután jött az, amire szerintem mindenki várt: "Sunday, Bloody Sunday" az örök, megunhatlatlan U2 kedvenc. Zárásként pedig a "Walk On", miközben a színpad külső körén felvonultak az Amnesty International munkatársai, mindannyian egy nő arcának képét tartva maguk elé mint egy maszkot - sajnos nem tudtam rájönni, kiről van szó. A ráadás előtt a zenekar kicsit kivonult a színpadról, én meg kinéztem az ablakon - közben odakint szépen kivilágosodott. De nem mélázhattam túl sokáig, mert a színpad fölötti kör alakú kivetítőn megjelent Desmond Tutu, hogy felvezesse a "One" című számot.
Őszintén szólva sosem tartozott a kedvenceim közé ez a dal, dehát ez is kötelező eleme a koncerteknek. Na de ezután jött a "Where the Streets Have no Name" - mit mondjak, nem vitték túlzásba ezeket a régi számokat sajnos. Ezután megint lelépett kicsit a banda, de mivel nem köszöntek el, számítani lehetett rá, hogy vissza fognak jönni még egy körre :) És igen, és micsoda dallal! Az "Ultra Violet" az egyik kedvencem az Achtung Baby-ről, ehhez pedig Bono szép piros karácsoni égőkkel díszített kabátot öltött - jól nézett ki a sötét szimpadon, ahogy a körvonalai vörösen kirajzolódtak. Majd következett a "With or Without You", és érezni lehetett, már nagyon a végén járunk. Igen, ezután Bono hosszú beszédet tartott, aminek a lényege az volt, hogy megköszönte mindenkinek a részvételt és persze békét kívánt :) Zárásként pedig felcsendült a "Moment of Surrender" - hiába, ez mégiscsak az új album koncertturnéja, de azért nem rossz ez a szám sem - majd sűrű integetések közepette a majd' 2.5 órás koncert végén elbúcsúzott a zenekar. Köszönjük mi is U2 & YouTube, és reméljük, jövőre találkozunk Budapesten!
