Megjelenés dátuma:  2008. január 22.

1. Time to Pretend
2. Weekend Wars
3. The Youth
4. Electric Feel
5. Kids
6. 4th Dimensional Transition
7. Pieces of What
8. Of Moons, Birds & Monsters
9. The Handshake
10. Future Reflections

Brooklyn az utóbbi években számtalan elismert bandát kitermelt magából, mint mondjuk a Grizzly Bear, vagy mint a Vampire Weekend, de a New York-i városrészből csak egy csapatnak sikerült beverekednie magát a mainstreambe, ez pedig az MGMT (amit elvileg "menedzsment"-nek ejtenek, mivel a banda korábbi neve The Management, de jogi akadályokba ütközött a név használata, így rövidítettek rajta). Rövid idő alatt nagyon befutottak, felléptek a Letterman showban is, kollaboráltak Kid CuDival és a Flaming Lipsel, a Bilboard listán 38. helyig jutott az album, míg a szigetországban 8. helyig kúszott a lemezlistán, és bár az albumot a kritikusok nem magasztalták fel annyira, többnyire jó kritikákat és értékeléseket kaptak (ez nem vonatkozik a Pitchforkra, ahol 6.8-as értékelést kapott, pff). Szerintem pedig a legjobb 2008-as album (annak ellenére, hogy digitális formában már 2007 végén beszerezhető volt).

Az, hogy ez a két arc befutott rendesen, nem véletlen. Nagyon kitalálták magukat. Megjelenésükben hasonlítanak valami pánsíp bandára, vagy mintha egy hippi kommunából szakadtak volna, de minimum illik rájuk az extravagáns jelző. Zenéjük meg indie (rock) sok pszichedelikával, meg szintipoppal. Kb. mintha a Beatles tudattágítós, lsd trippelős, "ájem dö valrösz"-ös időszakát vegyítenénk a 80-as évek gagyipopjával, és akármilyen furán és hülyén hangzik, nagyon jól szól, a hangzás tökéletes. Ráadásul hatalmas slágereket írtak. Itt említeném meg a tavalyi év egyik legtöbbet játszott számát, a Time to Pretendet, ami szinte minden második tinisorozatban volt már. De a Kidset is alaposan nyomatták mindenfelöl, az én kedvencem viszont az Electric Feel, amihez még interaktív videóklipet is kiadtak a srácok. Mondjuk szinte mindegyik szám eléggé slágeres, kiemelném még a Youthot és az of Moons, Birds & Monsterst is, de úgy összességében nincs egy gyenge dal sem az albumon, nagyon össze lett rakva. Nincs rajta két teljesen ugyanolyan szám, de mégis egységes a lemez hangulata. A legnagyobb erénye az OSnak a hangulat, nagyon feelgood, mindig jó kedvem lesz tőle. A dalszövegek is nagyon pengék, a legjobb a Time to Pretend szövege ("I'll move to Paris, shoot some heroin, and fuck with the stars."). Az Oracular Spectacular idén került a kezeim közé, és legalább egy hétig ki sem mászott a winamp playlistemből, de bármikor szivesen hallgatom, egyik kedvenc albumom. Egy próbát szerintem megér nektek is, ha meg tetszik, lehet próbálkozni az ausztrál MGMT-copy bandával is (Empire of the Sun), amíg jön 2010-ben a második MGMT album (Congratulations). Ide a végére pedig benyomom az Electric Feelt, hogy magatok is bevizsgálhassátok. Érdemes meghallgatni a szám remixét is, ami talán még jobb is, mint az eredeti. A Justice keverte, és be is zsebelt érte egy Grammyt.

A szöveget a Half Pécs Squad blogról, a zenéket pedig az MGMT albumáról nyúltuk.