Megjelenés dátuma: 2004. június 15.

[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=killers_hotfuss.xml]

A The Killers 2004-es bemutatkozó albumát zajos siker fogadta. A kritika ünnepelte, az év legjobb zenei listáin szinte mindenhol az élmezőnyben tanyázott, 3 Grammy jelölést kapott, a közönség pedig imádta. Olyannyira, hogy Angliában listavezető és tripla platina lett, de Amerikában is milliós eladást ért el. Egy ilyen együttesre nem lehet nem odafigyelni. De hogyan is etet meg minket a The Killers? A 80-as évek poszt-punk és new wave zenéit alapul véve, nyakon öntve polgárpukkasztó garázs rockkal és jó adag dekadenciával, slágeres burokban tálalva. És a jelek szerint ez igazi ínyencfalat.

Akik követnek twitteren, tudják, hogy viszonylag frissnek mondható a kapcsolatom a bandával, és nem mondhatnám, hogy könnyű menet volt. Birkóztam velük kitartóan, bár utólag már nem igazán értem, miért. De azt hiszem, egyszerűen csak rá kell érezni a sajátos hangzásukra (ízükre). A The Killers-szűzeknek természetesen teljesen szubjektíven a saját utamat ajánlom, így kezdetnek a legnagyobb kedvencemet, az “All These Things That I've Done”-t, aztán jöhet a “Jenny Was A Friend Of Mine” (amit tényleg csak teljes hangerőn érdemes hallgatni, kedves SpockCooper :) ), a “Mr Brightside”, és mire a “Somebody Told Me”-t is megszeretik, azon kapják magukat, hogy szinte bármit be tudnak fogadni és élvezni, amit a The Killers eléjük tálal.

Cat szerint: [rating:4.5]

Bruzsy szerint: [rating:3.5]