Megjelenés dátuma: 2010. július 27.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=jroddy.xml]
Jöjjön akkor az év első albumismertetője – igaz, ez tavalyi, de várhatóan ebben a hónapban leginkább csak pótolni fogunk, tekintve, hogy elég kevés új lemez jön. És hát bőven van még 2010-ből is figyelemreméltó zenei anyag, mint a jelenlegi példa is mutatja.
Az a helyzet ugyanis, hogy ez a J Roddy Walston And The Business egy olyan rock & roll albumot rakott össze, hogy mindketten padlót fogtunk tőle. Képzeljétek el az 50-es évekből Jerry Lee Lewist, ahogy teljesen nemnormális módon gyilkolja a zongorát, vegyétek hozzá a psychedelyc torzított háttérgitárjait a 60-asokból, a Lynyrd Skynyrd-féle southern rockot, a garage csörömpölő dobjait és gitárszólóit, mindezek mellé pedig egy Caleb Followill-szerű füstös, rekedtes, vérbeli rockos énekhangot. Voilá.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem simán elég egy ilyen leírás ahhoz, hogy azonnal hallani akarjam az adott albumot. És a J Roddy Walston And The Business nem is okoz csalódást. Pont olyan tökös, pimasz és arrogáns, amilyen a rock & roll volt születése hajnalán, és emiatt egyszerűen annyira feelgood, hogy muszáj végig mosolyogni, ahogy hallgatja az ember – annak idején azt mondták erre, hogy „the Devil's music”. Ez a lemez halálpontosan megidézi azt a hangulatot, amiért a fiatalok teljesen megőrültek tőle. És valljuk be, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a zongora milyen fontos része volt anno a rocknak, de ez az album most bevési... Az első dal, a Don't Break The Needle azonnal aláz, az ezt követő Full Growing Man és Used To Did sem adja alább. A Pigs & Pearls az egyetlen olyan szám, amit talán nem sikerült annyira jól eltalálni, de innentől végig egyenletes minőséget hoz a lemez, jobbnál jobb számokat, mint például a Don’t Get Old, az Uh Oh Rock & Roll, vagy az albumzáró Use Your Language.
Az eredmény egy kirobbanóan jókedvű retro lemez, olyan, aminek 50-60 év múltán is helye van a modern rockzenében. Olyan, amitől felpezsdül a vérünk és ösztönösen veri az ütemet a lábunk. Mert hát uh, oh, rock & roll. Bizony.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:5.0]