Megjelenés dátuma: 2008. február 19.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=the_trews.xml]
Ahogy kifutottak az ünnepek és minden ezzel járó macera, ismét intenzív zenekutatásba kezdtem, de az a helyzet sajnos, hogy a nagy semmit tudom felmutatni. Ezért előhúzok nektek egy jolly jokert – 2008-ból – hátha ti is vágytok már valami új (úgy értem, ismeretlen) zenére. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a The Trews albumáról már jó ideje szeretnék írni, de mindig elbizonytalanodtam, kiemelkedő-e annyira, hogy érdemes kitenni a blogra. Nos, a szokásos szempontból nem biztos, hogy az, mármint nincsenek rajta kirobbanó slágerek, ennek ellenére mégis nagyon szerethető lemez. Hogy miért?
Először is, a hangulata nagyon gyorsan elkapja az embert. Klasszikus, 80-as évekbeli hard rock, olyan, amiért annyira szeretjük az akkori Bon Jovit és az Aerosmith-t. Annak ellenére fülbemászó, hogy tudom én is, nincs ezekben a dalokban semmi különleges. Főleg, hogy első hallgatásra nehéz is közöttük különbséget tenni. És – bár ez ellentmondásnak tűnik, mégis - itt jön be a másik dolog, ami miatt megragad ez az album: a számok egymásra vannak mixelve, de valami elképesztően jó érzékkel. Pontosan olyan, mintha egy remek rockzenei rádiót hallgatnál, én például sokadik alkalommal is mindig azt várom, hogy megszólal a műsorvezető két szám közötti átvezetés fölött, hogy most pedig ez és ez következik. Ez a szokatlan megoldás nagyon megdobja a lemezt – főleg, mert hol találunk manapság remek rockzenei rádiót, igaz?
Rátérve a dalokra, pár hallgatás után azért kiütközik, hogy vannak a jók között is jobbak. Az én kedvencem például a Will You Wash Away, nem is értem, hogy nem került még rá egyik My Top Ratedre sem… Szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a szám egy igazi klasszikus rock sláger. Aztán ott van a Paranoid Freak, az első single az albumról, és a Feel The Pain, ami inkább a 60-as éveket, és a Creedence Clearwater Revivalt idézi, de úgy, hogy még a szakállas – hippi mellényes tagok képe is megjelenik előttem. Azt hiszem, nálam ennyi, de szerintem ez pont olyan lemez, amin mindenkinek más és más lehet a kedvence. És még valami: szerintem háttérzenének a legjobb, szóval azt javaslom, állítsátok ismétlésre az albumot takarításhoz, főzéshez, tanuláshoz, olvasáshoz… meglátjátok milyen jó hangulatot teremt!
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]