Megjelenés dátuma: 2002. március 1.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=qotd.xml]
Én kétféle vámpírtörténetet ismerek: a tinivámpírokat és a felnőttvámpírokat. Aki utóbbival ismerkedett meg először, az nyilván irtózni fog az előbbitől, aki pedig az előbbivel, az idővel kinövi, és felfedezi magának Anne Rice Vámpírkrónikák-ját. 1994-ben a sorozat első kötetéből nagysikerű film készült Tom Cruise és Brad Pitt főszereplésével, 2002-ben pedig a Kárhozottak királynője került feldolgozásra – kicsit (nagyon) mérsékeltebb sikerrel. És én felteszem a kérdést: miért a gyengébb filmekhez készülnek a legjobb filmzenék?
A történetről nem szeretnék sokat beszélni, hiszen egyrészt zenei a blog, másrészt meg ne lőjünk el semmit azoknak, akik még nem látták, így csak nagyvonalakban: Lestat, a vámpír (Stuart Townsend) felébred majd’ száz éves álmából, és döbbenten veszi tudomásul, mennyire megváltozott a világ körülötte. Elkezd vonzódni a rockzenéhez, egy metálegyüttes énekese lesz, és zenéjével később felébreszti álmából Akasha (Aaliyah)-t, a Kárhozottak Királynőjét, a legelső vámpírt. És mivel a zene ilyen jelentős szerepet játszik a sztoriban, megírását nem kisebb névre bízták, mint Jonathan Davisre, a Korn énekesére.
És a filmben ugyan maga Davis énekli el a Lestat és bandája számára írt öt különböző dalt, jogi problémák miatt a filmzene cd-re nem kerülhetett fel az ő hangja, így pótmegoldáshoz kellett folyamodni: felhívott néhány havert, és megkérte őket, hogy énekeljék el ők a dalait. Így a lemezen olyan énekesek működnek közre, mint Marilyn Manson, David Draiman (Disturbed), Chester Bennington (Linkin Park), Wayne Static (Static-X) vagy Jay Gordon (Orgy). És mindemellett a lemez (és persze a film) tele van olyan alternatívmetál – numetál óriások klasszikus dalaival, mint például a Papa Roach, a Deftones, a Disturbed, az Earshot, a Kidneythieves vagy a Godhead. Impresszív mi?
És hogy milyen lett a lemez összességében? Hát, legfinomabban azzal a szóval tudnám jellemezni, hogy odab*sz. A saját dalok a Korn fénykorának zenéit idézik, a vendégénekesek egytől egyig a legjobbjukat hozzák és hozzáteszik a saját stílusokat a borongósabb, gótikus stílusú dalokhoz – éppen ezért nem csak hogy mások, hanem talán még jobbak, összetettebbek is, mint a filmben hallható eredetiek. És ugye ehhez jönnek még hozzá olyan számok, mint a Deftones Change-je, a Disturbed Down With the Sickness-e, vagy a Static-X Coldja. Mondhatni slágerek, hiszen szinte minden szám elég nagyot durrant a megjelenésekor, és eléggé belopták magukat a mainstream köztudatba is.
És az eredmény? Egy remek válogatáslemez a 2000-es évek első pár évének aktuális metálzenéjéből, benne annak minden sokszínűségével. Aki egy kicsit is szereti ezt a stílust, nem fog csalódni, és még a filmet is élvezni fogja emiatt. ;-)
Cat szerint: [rating:0.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]