Megjelenés dátuma: 2008. szeptember 20.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=the_butterfly_effect.xml]
Vannak bandák, akik lesz ami lesz alapon, buliból összeállnak, készítenek egy-két jobban sikerült számot, de világéletükben megmaradnak hobbizenekarnak – és belőlük van több. Ne értsetek félre, van pár kedvencem ebből a kategóriából is, de őszintén rajongani az olyanokért tudok, mint a The Butterfly Effect. Ez az ausztrál együttes valami csodát hoz össze a harmadik albumán - ilyet tényleg ritkán hall az ember. Azt hiszem, utoljára ennyire lenyűgözve az Ag Silvertől voltam már első hallgatásra: ahogy követték egymást a dalok, az én szemem és szám egyre nagyobbra tágult – valahogy úgy nézhettem ki, mint az a macska, amelyikről az elmúlt pár napban kering a neten a videó :D
A The Butterfly Effect hasonló hard rockot tol, mint a Dead Letter Circus (minő véletlen, egyazon városból is származnak), számomra már ettől instant get, de a zenéjük sokkal szélesebb skálán mozog, tele van árnyalatokkal, játékossággal, érzelmekkel. Két nagy erősségük van, az egyik az ének és a dallamok változatossága, a másik pedig a gitár. Őket hallgatva szinte azonnal feltűnik, hogy azon kevés zenekarok közé tartoznak, akik tudják: a gitárok sokkal többre képesek annál, minthogy zömében a háttérben mozogjanak, majd néha egy szóló erejéig előrelépjenek. Ezekben a dalokban a gitár ugyanolyan főszereplő mint az ének, sosem tolakodóan, de mindig előtérben van és sokszor elkalandozik; mintha önálló, szuverén tagja lenne a zenekarnak, aki ugyanúgy megérdemli az önkifejezést, mint bárki más.
Tényleg nem tudom hogy körülírni (meg miért is kéne), ezért kimondom egyenesen: ezek a számok gyönyörűek. Az albumnyitó Worlds on Fire azonnal elhúzza a mézesmadzagot – engem már itt lazán zsebre tettek. A kedvencem a Final Conversation, ami nagyon jó példa a korábban leírtakra. A The Way hihetetlen profizmussal csempészi a heavy metal elemeket a hard rockba: csak finoman, a sót sem szabad túlzásba vinni, mert ehetetlen lesz az étel. Az In These Hands és a Rain a keményebb vonulatot képviseli, az albumzáró Sum Of 1 pedig az egyetlen lassú, csodaszép ballada az albumon. A mindössze 10 számot kiegészíti 6 élő felvétel, ezeket ide most nem tettem ki, egyetlen kivétellel mindegyik dal megtalálható ezen a lemezen.
A The Butterfly Effect gyors és elsöprő győzelmet aratott mindkettőnknél: íme, újabb taggal bővül a Rockonlelkek Ötcsillagos Klubja. A Final Conversation Of Kings az az album, amit mindenkivel kötelező jelleggel meghallgattatnánk, és ha tetszik, javasoljuk, hogy ne hagyjátok ki a korábbiakat sem. Az együttes hazájában igen nagy népszerűségnek örvend, reméljük, hamarosan újabb és újabb szigeteket is meghódítanak.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:5.0]