Megjelenés dátuma: 2010. március 1.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=two_door_cc.xml]
Beismerem, nem fogalmaztam teljesen pontosan az előző albumismertetőmben. Arról van szó, hogy igenis jelent meg jó album, nem is egy – indie vonalon. De egyrészt nem szeretném túlzottan elárasztani a blogot indie albumokkal, amikből sokkal több jelenik meg, mint az úgymond rockzenei lemezekből – nem csak azért, mert szerzőtársam nem osztozik az irántuk érzett lelkesedésemben. Másrészt a most bemutatásra kerülő albumot péntekre, a blog fél éves születésnapjára tartogattam, de ismeritek az érzést, amikor az ember megtalálja a tökéletes karácsonyi ajándékot – három hónappal karácsony előtt. Szóval már nem bírtam vele tovább várni :)
Szerintem ugyanis itt most egy nagy durranásról van szó, az indie műfaj következő nagy közönségkedvenceiről. Mert amit ezek az ír fiúk művelnek a debütalbumukon, annál jobbat a Hockey óta nem hallottam, sőt… Nem, nem, ne várjatok valami nagy újítást, én is tudom, hogy ezek a dalok halál egyszerű sablonra épülnek, de kit érdekel, ha egyszer akkora feelgood partizenék, hogy egész éjjel tudnék táncolni erre a 11 számra? Egyszerűen nem mondhatok rosszat a lemezről.
De oké, térjünk a lényegre, nekem két nagy kedvencem van, az egyik az Undercover Martyn (most is az szól), és nem csak a lemezt illetően, hetek óta favorit úgy egyáltalán. A másik pedig az Eat That Up, It's Good For You, ami halál egyszerűen kezdődik, aztán a 2. perctől valami csoda történik a számmal – hallgassátok csak meg. És nem emelek ki többet, mert egyszerűen nem tudok. Az összes többi dalt is nagyon szeretem, az utóbbi időben szabályosan agyonhallgattam a lemezt. És még mielőtt megkapnám: nem, egy cseppet sem befolyásolt, hogy egy cirmos van a borítón, de mostanra egy picit tényleg közelebb áll a szívemhez emiatt :) Szóval mit tehetnék még hozzá? Részemről 1000 csillag, új kedvenc, satöbbi. Remélem, ti is szeretni fogjátok!
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]