Megjelenés dátuma: 2009. augusztus 25.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=hockey.xml]
Az utóbbi időben azon kapom magam, hogy egyre jobban beránt az indie műfaj, egyszerűen azért, mert úgy tűnik, hogy szinte nincsenek korlátai. Ez persze eredményezhet ritka borzalmas albumokat, és egészen kiválóakat is. De a lényeg, hogy talán manapság az egyetlen olyan műfaj, amiben igazán egyedi hangzású, kreatív dalok születnek, pont olyan sokszínűek, mint amilyen különböző tud lenni az ízlésünk. Ráadásul az indie nagy erőssége, hogy általában gazdagon hangszerelt, bátran használ klasszikus, és/vagy a könnyűzenében ritkán hallható hangszereket. Összességében azt hiszem, nem túl merész kijelentés, hogy manapság az indie akkora áttörés a zenében, mint annak idején az impresszionizmus a festészetben, ráadásul a kettőnek az eredője gyakorlatilag ugyanaz: határtalan művészi szabadság.
No, e rövidke intro után térjünk rá az albumra. A Hockey egy fiatal együttes – 2007-ben alakultak és a mostanában nagyon népszerű New Wave/ Post-Punk Revival stílusban nyomulnak (mint a The Killers, vagy éppen a Franz Ferdinand, hogy csak az ismertebbeket említsem). A Mind Chaos a debütalbumuk, és meg kell mondjam, aki elsőre ilyen lemezt tud összerakni, arra nagyon is oda kell figyelni. Nézzük csak, hol is kezdjem? Asszem a Learn To Lose volt az első szám, amit hallottam erről a lemezről, és azóta is toronymagasan kiemelkedik számomra. Ráadásul valamelyik nap legnagyobb örömömre a Stexben ülve is hallottam, szóval talán mégsem olyan ismeretlen, mint hittem :) Aztán a Wanna Be Black fogott meg, mert egyszerűen ellenállhatatlan a refrénje. A Work is egy nagyon kellemes, lassabb tempójú dal, a billentyűs alapokra épülő Preacer-be viszont olyan gitárszólót tolnak be teljesen váratlanul, hogy a klasszikus WTF érzése támad tőle az embernek. A Song Away annyira 80-as évekbeli, hogy annál jobban már nem is lehetne, a Four Holy Photos pedig teljesen kilóg az albumról: egy színtiszta, szájharmonikás country nóta, de nem baj, mert nagyon jó amúgy. Végül pedig említést érdemel a Put The Game Down, ami elsőre olyan semmi különös, aztán rácsodálkozik az ember, hogy jé, milyen jó kis gitártémája van, és a refrénjét, meg a ritmusát is egészen jól sikerült eltalálni. Ja, és a 3 AM Spanish kezdéséről kinek nem a Knight Rider theme song ugrik be? ;)
Számomra a Mind Chaos egy meglepő, vidám, laza dalcsokor, és még számos jelzőt lehetne rá találni, de az biztos, hogy egy percig sem unalmas. Aki kicsit is közel érzi magához az indie műfajt, bátran próbálkozzon meg vele, szerintem nem fog csalódni.
Cat szerint: [rating:5.0]
Bruzsy szerint: [rating:0.0]