Megjelenés dátuma: 2006. június 27.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=lostprophets.xml]
Ez az albumismertető már elég régóta tolódik, gyakorlatilag a kezdetektől tervezem, hogy írok róla. És mivel január 18-án megjelenik az új album, most már tényleg itt az ideje, hogy szót ejtsünk erről a lemezről, ezzel kvázi ráhangolódva a következőre. Aki nem ismerné őket: a Lostprophets egy walesi banda, hard rockot játszanak, a Liberation Transmission a 3. albumuk volt és talán ezzel sikerült szélesebb körben ismertséget szerezniük.
Ezt a lemezt élmény hallgatni, egyszerűen azért, mert annyira vidám és jókedvű az egész. Azt mondanám, hogy olyan, mint a Shinedown optimistább kiadása, vagy mint a The All American Reject némileg keményebb változata. A dalok nem szűkölködnek gitárban, ráadásul majd’ mindegyik kimondottan slágeres, dallamos darab. Nem tűnnek sem túl komplikáltnak, sem különlegesnek, mégis megragadnak az ember fejében, és gyorsan azon kapja magát, hogy a Rooftops vagy a Can’t Stop, Gotta Date With Hate refrénjét dúdolja. Igazából egyik számról sem tudok rosszat írni, egyformán színvonalas az egész album. De persze mindig vannak kedvencek, nekem a fent említett kettőn kívül a Can’t Catch Tomorrow a remekül eltalált vokálja miatt és a The New Transmission, mert valahogy mindig bejönnek azok a számok, amik a gyors és lassú tempóval játszanak.
A Liberation Transmission nem akar többnek látszani mint ami, és talán pont ezzel adja el magát. Én már alig várom az új albumot, és ha csak ennyire lesz jó, mint ez – márpedig a legutóbbi single több, mint bíztató -, akkor biztos, hogy hosszú ideig az egyik legtöbbet hallgatott lemez lesz nálam.
Cat szerint: [rating:4.5]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]