Megjelenés dátuma: 2009. december 8.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=30stm.xml]
Nade hagyjuk ezt, kit érdekelnek a kritikusok? Nézzük meg inkább ezt az új albumot kicsit közelebbről. Őszintén szólva nekem furán kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Először is: igen, tetszik és szerintem sokaknak ugyancsak tetszeni fog már elsőre. Ez egy populáris, rádióbarát lemez, amivel az együttes újabb rajongókat szerezhet. De gyanítom, hogy a régiek közül jó néhányan csalódottak lesznek – azok, akik a bandára jellemző korábbi keményebb prog-rock hangzást várták. Az eddig szinte kizárólag gitár alapokra építkező zenében most megjelennek az elektronikus hangszerek, és van olyan szám az albumon, ami már-már a pop határát súrolja. Félreértés ne essék, kapásból tudok mondani 4 olyan dalt, amik valószínűleg nagy slágerek lesznek: a címadó This Is War, a már ismert Kings And Queens, a Night Of The Hunter és a Kanye Westtel készült Hurricane. De nem hiszem, hogy túl hosszú életű slágerek. Az a baj ugyanis, hogy ez a teátrális stadion rock hangzás túl van húzva. Túl sok a nagy ívű dallam, túl sok a száztagú gyerekkórus, túl színpadias és sajnos felszínes az egész – egy idő után egyszer csak hopp, kipukkad a szappanbuborék. Az emberek megunják ezeket a dalokat, és inkább visszanyúlnak a korábbi egyszerűbb, keményebb 30 Seconds to Mars-hoz.
Igen, ezek után is vállalom, hogy tetszik az album, sőt, szívesen meghallgatnám élőben is, mert gyönyörűen hangozhatnak ezek a számok egy koncerten. De már most van egy olyan érzésem, hogy minél többször játssza le az iTunes a dalokat, annál több elől fog kikerülni a pipa, és végül inkább a Beautiful Lie-t fogom elővenni ha 30 Seconds to Mars-ot akarok hallgatni.
Cat szerint: [rating:3.5]
Bruzsy szerint: [rating:3.0]
