Megjelenés dátuma: 2009. május 30.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=jazzekiel.xml]
Aki már volt Jazzékiel koncerten, valószínűleg nem kell bemutatni, milyen érzés. Aki pedig nem, az most azonnal vegyen kezébe egy Est magazint, és vadássza le a következő fellépésüket, tankoljon fel sörből és cigiből, álljon ki az első sorba, és élvezze a muzsikát.
Furcsa így kezdeni egy kritikát a magyar alternatív zene egy tehetséges zenekaráról, amit valamilyen oknál fogva még mindig alig ismernek itthon. 2009 júliusáig (ekkor szűnt meg működni a http://radio.admc.hu/oldal) még a hozzá nem értők által a magyar alternatív zene otthonának kikiáltott MR2 is csak egyetlen számot játszott le tőlük, 147 alkalommal, ami valljuk be, nem az együttesre nézve gáz. Ennek ellenére a második albumukról is ugyanazt elmondhatom mint az elsőről, valamint az eddigi egyetlen országos slágerüket, az Utolsó lemezlovagot tartalmazó EP-ről: ez bizony marhajól sikerült.
A hiedelmekkel ellentétben a Jazzékiel egyáltalán nem jazz-rap zenét játszik. Ez sokkal több annál. A dalszövegeik egyszerűen magával ragadók, és bár nem vagyok irodalmár, de talán a magyar költészet remekeihez hasonlítanám őket. És épp ez az, amiben a hasonló zenét játszó Quimby felé nőnek: mikor hallottunk olyan dalszöveget a Quimbytől, amire józan fejjel is azt tudtuk mondani, hogy értjük, miről szól? Szerintem sose. A Jazzékiel esetében elég elolvasni az Akasztófablues vagy a Sírató című dal szövegét, hogy megbizonyosodjunk az állításom helyességéről, és onnantól kezdve nem is a zene lesz az, amire a hallgatásnál elsősorban figyelni fogunk. Az csak melléktermékké válik, ami segít befogadni a szöveget.
Ennek ellenére a blues-jazz hangzás továbbra is jelen van, de tovább nőtt a gitárbetétek száma és a billentyűsök jelentősége. Kiváló példa erre a Jenny című szám, ahol a hangzatos riffek és a kellemes zongora a piano-rock és a jazz tökéletes összhangját alakítja ki. Mégis, a dalok eléggé sablonossá válnak egy idő után, és örülünk minden aprócska változásnak. Így a remek hegedűbetéttel operáló Kamilla vagy az ismert alapra épülő Cabaret lesznek a legjobb felvételek az albumon.
Mindezektől függetlenül a Jazzékiel egy igen kellemes lemezt hozott össze, amit szinte bármikor élvezet lesz betenni a lejátszóba. Az egyhangúsága ellenére nem nagyon tudok rossz dalt mondani a lemezről, és ez nagy szó. Így kell friss magyar zenét csinálni.
Cat szerint: [rating:0.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.5]