1979. november 30-án került a lemezboltokba egy album, amely szinte azonnal és végérvényesen zenetörténelmet írt, és gyakorlatilag a koncepcióalbum megtestesítőjévé vált. Ma, 30 évvel később a lemez még mindig ugyanolyan friss, ugyanazokat az értékeket és figyelmeztetéseket továbbítja a hallgatónak, és a mai napig büszke lehetne rá minden előadó, ha csak fele ilyen jó albumot írna. A Pink Floyd rockoperájának 30. évfordulójára emlékezünk, valamint felhívjuk a figyelmet egy tegnapi, "Év híre" kategóriába tartozó apró információmorzsára.
A Roger Waters énekes / basszusgitáros életének és a képzeletnek a finom összjátékából létrejött történet ötlete először 1977-ben fogalmazódott meg, amikor Waters kezdte túlértékelni a sikereiket, és a rocksztár-létet mindenek felett állónak tekintette. Amikor rádöbbent erre, kiírta magából ezeket az elszigetelődést késztető érzelmeket, így született meg az ifjú Pink története.
Ugyan bevallom, számomra nem a The Wall a legtökéletesebb Pink Floyd album (én Wish You Were Here párti vagyok), a mai napig lenyűgöz, amikor meghallom a zseniális dallamokat és szövegeket. Az album a megjelenése után is hatalmas siker maradt, a mai napig jelennek meg remasterelt vagy különleges újrakiadások, majd 1982-ben megszületett a filmadaptáció, ami a modern kori szimbolizmus egyik iskolapéldája. Elemzésével többen megpróbálkoztak, a legsikeresebb ez a több mint száz oldalas írás lett egy amerikai diáktól, amelyben minden apró részletet megmagyaráz, ami a filmben megjelenik. Nagyon jó kis olvasmány, ajánlom mindenkinek.
Mindezeknek köszönhetően a The Wall minden idők öt legtöbbet eladott lemeze között szerepel. Az utolsó eladási adataink 1999-ből van, amikor az album megszerezte 23. platina- és első gyémántlemezét (ez több mint 11,5 millió eladott példányt jelent). Azóta eltelt még tíz év, képzelhetjük, hogy hol tarthat azóta.
Ezek mellett a The Wall tökéletes koncertalapanyagnak is bizonyult. Már a megjelenés után hatalmas, 31 alkalmas turné épült köré, amely során több mint félmillióan látták az együttest. Waters a Pink Floydból történő 1985-ös kiválása után eléggé nehéz körülmények között, bírósági úton megszerezte a nagyrészt általa írt lemez jogait (a Pink Floyd nevet viszont David Gilmour és Nick Mason tovább használhatta). 1990-ben a berlini fal leomlása után adott hatalmas koncertet a német városban, melyen a legpesszimistább számítások szerint is minimum 350 ezer néző volt jelen, és a világ 52 országában közvetítették. A koncerthez egy 150 méter hosszú és 25 méter magas falat is építettek, amit aztán később az előadás során bontottak le. A művet pedig azóta is hatalmas sikerrel játsszák több ország színházaiban, köztük a Broadway-n is.
És egy ilyen felvezetés után meg kell jegyeznem, hogy nem csak a 30. évforduló apropójából született ez az írás, hanem egy nagy hír is befutott a tegnapi napon. Az egyik legnagyobb Pink Floyd rajongói oldal, a Neptune Pink Floyd szerkesztői rákérdeztek Waters menedzserénél, készül-e valamivel a zenész a The Wall kiadásának 30. évfordulójára, és ezt a választ kapták:
"Roger úgy tervezi, hogy újra The Wall turnét indít 2010/2011-ben. Értelemszerűen még a kezdeti fázisban van a dolog, de majd úgyis tájékoztatunk mindenkit, ha hivatalos híreink lesznek."
The Wall koncert, akár már jövőre! Azt hiszem ez bőven elég indok arra, hogy a vérnyomásunk az egekbe szökjön, a szívverésünk megtriplázódjon, majd miután ordítozva kirohangáltuk magunkat a ház körül örömünkben, elszaladjunk az utca végén lévő papír-írószer boltba egy zsebnaptárért, és elkezdjük számolgatni a hátralévő napokat. Mert akárki akármit is mond, a Pink Floyd ugyan megszűnt létezni 1996-ban, de a The Wall még mindig létezik, a Fal még mindig áll, és élőben megnézni a XX. század egyik legnagyobb zenészének előadásában felejthetetlen élmény. Hát még ha esetleg meg tudja győzni az együttes egykori tagjait is, hiszen a sok-sok éven át tartó gyűlölködés után 2005-ben a Live 8-en már bizonyították, hogy még mindig nagyon jók tudnak lenni együtt. Sajnos Richard Wright tavalyi halála után a teljes reunion már lehetetlenné vált, de így is hatalmas dolog lenne.
Egy biztos: én ott leszek, akárhol és akárhogy kezdődjék is. Ki tart velem?
