Megjelenés dátuma: 2009. április 17.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=doves.xml]
Egy jó ideje szeretnék írni erről az albumról - ami szám szerint az együttes 4. lemeze -, konkrétan azért, mert a címadó dal az év egyik legjobb szerzeménye, hatalmas kedvencem - nincs az a hangerő, ami elég lenne hozzá. Csakhogy a többi számon átrágni magam nem ment olyan könnyen. Az van ugyanis, hogy a Doves-hoz hangsúlyosan hangulat kell. Ráadásul a dalok zöme fokozatosan bontakozik ki, egyik hang épül a másikra, újabbak és újabbak kapcsolódnak be, hogy végül valami meglepően szép, szomorú, felemelő, vagy éppen sodró érzelemvilágú dal kerekedjen belőle - de odáig el kell jutni. Aztán rájöttem, hogy a Kingdom of Rust tipikus road music: hosszú vonatúton, vagy kocsiban a legjobb hallgatni, amikor maximálisan oda tud rá figyelni az ember. A legjobbak az albumon a Kingdom of Rust mellett a Jetstream, a The Outsiders, a Spellbound és a House Of Mirrors. Ja, és persze a 10-03, aminek ha elszundítanál az elején, garantáltan felébredsz a közepe táján, amikor a basszusgitár bekapcsolódik. A The Greatest Denier pedig kissé emlékeztet engem egy bizonyos Kings of Leon dalra... :)
A Kingdom of Rust nem könnyen emészthető, de annál élvezetesebb. Mondhatni eléggé rétegzene, de ha elkap a hangulata, biztosan szeretni fogod.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]
