Megjelenés dátuma: 2010. február 2.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=wakeywakey.xml]
Mostanában leginkább csak rockalbumokról írtunk, úgyhogy jöjjön egy kis indie. Bevallom, hónapok óta tipródok, írjak-e külön a Wakey!Wakey! albumáról. Többször bekerült 1-1 számuk a My Top Rated-be, majd utána kikerült onnan, mert meghallgatva mindig arra jutottam, hogy egyszerűen nem tudok csak egyet választani, szóval erről az albumról márpedig írnom kell.
De akkor mi volt a dilemmám oka? Nos az, hogy ez a lemez csak olyan 50-60 százalékos. A pozitív fele viszont annyira erős, hogy amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az album sajátosságát az adja, hogy a hagyományos hangszerek mellett telis-tele van billentyűsökkel, de leginkább vonósokkal - utóbbiak még a szokásosnál is erőteljesebben jelennek meg a számokban és ez, kérem, egyszer-egyszer tényleg csodát eredményez. Ami azt illeti, legelőször az albumnyitó Almost Everything-hez volt szerencsém, és elég volt 15 egész másodperc hozzá, hogy tudjam, nekem hallanom kell ezt a lemezt. Aztán a második-harmadik szám olyan szódával elmegy kategória, a következő említésre méltó a Square Peg Round Hole. Az ezt követő Dance So Good hangulatos, viszont inkább unalmas, de ezután jön a 1876 - The Brooklyn Theatre Fire – az alapvetően lassú dalnak valami csodás, sodróan erős refrénje van. Majd megint ugrunk kettőt (mármint én ugrok, nektek azért nem muszáj ;), mert bár a Got It All Wrong sem rossz, de már alig várjuk, hogy halljuk a Light Outside-t, ami az album legjobbja és egyszerűen nincs rá szó, hogy mennyire gyönyörű… Ha valaki ezután képes továbblépni, akkor kap egy Car Crash-t, ami inkább a pozitív halmazba kerül, és egy Take It Like A Man-t, ami szívet melengetően tipikus magyar cigányzenei hegedűalappal bír, bár sajnos az amúgy remek dallamhoz ez annyira nem passzol.
Látjátok, nagyjából ez volt a gondolatmenetem, akárhányszor hallgattam ezt az albumot és közben filóztam, írjak-e róla vagy ne. És most, hogy a poszt megszületett, végül értékelni kellene. A fentiek alapján ugye összességében egy erős közepest kéne kapnia. De először is, arra az albumra, ami fel tudott mutatni 4-5 ilyen kiemelkedő dalt, nem lehet közepest adni. Másodszor pedig arra jutottam, hogy a lemez gyengébb felvételei sem gyengék, egyszerűen csak a jobb számok olyan erősek, hogy mellettük nem tudnak érvényesülni. Egyet el kell ismerni: a Wakey!Wakey! nagyon rétegzene – szerintem leginkább a Vampire Weekend rajongóinak fog bejönni, de mivel annyira nem „szélsőséges”, másnak is nagyon ajánlom, hátha pont ezzel az albummal fog rákapni a klasszikus hangszerekkel fűszerezett indie sajátos ízére.
Cat szerint: [rating:4.0]
Bruzsy szerint: [rating:3.5]