Megjelenés dátuma: 2009. szeptember 29.

[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=paramore.xml]

Nehéz a Paramore új lemezéről írni bármit, ugyanis lényegében a szokásos minőséget hozta az együttes. Kicsit erősebb riffek, kellemes énekhang és jópár slágergyanús szám jellemzi a Brand New Eyest is, ugyanúgy mint a korábbi albumokat, és normális esetben ez mind elég lenne ahhoz, hogy csak szépet és jót lehessen írni róla. Valami azonban hiányzik nekem.

Belekerült két hallgatásba, mire rájöttem, hogy mi is az, pedig eléggé egyértelmű volt: a kockáztatás hiánya. Szinte az összes szám ugyanarra a sémára épül: keressünk egy jól hangzó refrént, vigyünk alá hangzatos gitárt, tegyünk bele mellé néhány énekhangot kiemelő, lassabb betétet, és kész is a slágerlisták élére született poprock. Nekem már az előző albumnál is eléggé Avril Lavigne utánérzésem volt - és ez most továbbra is megmaradt. Ráadásként még az egyformaság miatt a végére a számok is összefolynak.

Mégis, mindezek ellenére nem tudom nem szeretni a lemezt, ugyanis nagyon jól össze van rakva. Nem kell tőle többet várni, mint ami, és akkor nem is fogunk csalódni. Nem a Paramore-tól kell várni a modern rockzenei hangzás megújítását - arra ott a Killers, a Muse vagy a Kings of Leon. A Paramore-t elég betenni a lejátszóba, elmerülni a dalokban, és akkor jön elő az igazi értéke.

Cat szerint: [rating:3.0]

Bruzsy szerint: [rating:4.5]