Megjelenés dátuma: 2009. október 20.
[mp3player width=177 height=240 config=fmp_jw_widget_config.xml playlist=rammstein.xml]
Az elmúlt pár hétben a bulvársajtó Németország a világ egyik legelismertebb industrial metal együttesével volt tele: a szeptemberben megjelent Pussy című single-jük szexuális tartalommal telepakolt klippje tökéletes médiavisszhangot nyújtott számukra, és valószínű volt, hogy még akkor is meg fogják venni az emberek, ha az album csak egy órányi statikus zajt tartalmaz. Szerencsére azért nem ez történt, így a Rammstein 4 év után egy kimondottan jó, de stabil, minden kockáztatást nélkülöző lemezzel tért vissza.
Ami az album hallgatása közben először az eszembe jutott, az a tökéletes egyensúly. Akit megijesztene a nyitódal riffjeinek durvasága, az is nyugodtan léptessen tovább, mert olyan kincsek maradnak ki az életéből, mint a Haifisch, a lírai Frühling in Paris és Roter Sand, vagy a címadó dal és az ő elképesztő gitárszólója. Persze a kőkemény metál szerelmesei is megtalálhatják a kedvencüket, hisz számukra ott vannak a B********, a Wiener Blut vagy a már ismert Pussy című szerzemények.
Ez már mind elég lenne egy 5-ös pontszám kiosztásához, mégis kénytelen vagyok lepontozni, ez pedig a túlzott sablonosság miatt van. Ugyan változatosságban az összes eddigi Rammstein albumot felülmúlja, és emiatt nem fog az ember ráunni, mégis hiányzik az újítás, az a megszokott libabőr, ami egy jobban eltalált kórusnál szokott jelentkezni. Az általános hallgatót ez valószínűleg nem fogja zavarni, de aki már régóta szereti a Rammstein zenéjét, abban meg lesz ez a hiányérzet sajnos.
Ennek ellenére a Liebe... jó album, a műfaj kedvelői egy ideig biztos nem fognak ráunni.
Cat szerint: [rating:0.0]
Bruzsy szerint: [rating:4.0]